Van egy videó, amiben egy csuklyás alak írogat, festeget, végül Krisztus arca jelenik meg a keze nyomán. Maga a bemutató is szenzációs, de engem az a szöveg érintett meg igazán, amiből az egész kiindul:
„Számomra az élet KRISZTUS. Ő az ALFA és az OMEGA, A kezdet és a vég, aki VAN, aki VOLT és aki ÚJRA ELJÖN. Jézus – ki Ő nekem? Ő a békesség FEJEDELME, aki megnyugtatja a lelkemet. Ő a jó PÁSZTOR, aki őrzi a lelkemet. Ő a nagy FŐPAP, aki engesztelést szerez a lelkemnek. Ő a királyok KIRÁLYA, aki uralkodik a lelkemben. Ő a nagy PRÓFÉTA, aki megvilágosítja a lelkemet. Ő a KEDVES, aki szereti a lelkemet. Ő az élők és a holtak BÍRÁJA, aki felmenti a lelkemet. Ő a FELTÁMADÁS és az ÉLET, aki megvédi a lelkemet. Ő a nagy VAGYOK, aki magabiztosságot ad a lelkemnek.
Jézus: dicsőség Királya, Koroknak Királya, Királyok Királya – Az ÉN Királyom. Jézus – elég? Több, mint elég.
Amikor éhes vagyok, Ő az Élet KENYERE, aki táplál engem. Amikor eltévedek, Ő az ÚT, aki hazavezet engem. Amikor eltaposnak, Ő a Szabadság AJTAJA. Amikor bizonytalan vagyok, Ő a KŐSZIKLA. Amikor szótlan vagyok, Ő az IGE. Amikor lebecsülnek, Ő a fénylő HAJNALCSILLAG. Amikor beszennyeződöm, Ő az Isten BÁRÁNYA, aki lemossa a bűnöm. Amikor félek, Ő a Júda OROSZLÁNJA. Amikor erőtlen vagyok, Ő a kibeszélhetetlen AJÁNDÉK. Amikor sötétség vesz körül, Ő a VILÁGOSSÁG.
Dicsőség Ura, Uraknak Ura, Mindenek Ura – Az én Uram. Egyedül neki van olyan neve, amely minden név fölött való. Ámen!”
Annyira sokat mondóak ezek a nevek, különösen akkor, amikor az embernek szüksége van rá, hogy megtapasztalja a Névben rejlő adományt.
Tavaly szilveszterkor Isten neveire alapozva mondtunk egymásnak újévi áldásokat a beregszászi ifisekkel. Az egyik fiú azt a nevet választotta, hogy „Alfa és Omega”, de amikor meg kellett fogalmazni egy jó kívánságot ezzel, elakadt benne a szó.
És hát valóban, hogy lehet ezt kézzelfoghatóan megtapasztalni?
Alfa és Omega: a klasszikus görög ábécé első és utolsó betűje; a kezdet és a vég, meg ami közéjük esik, vagyis maga a teljesség. Meg sem próbálom leírni, mekkora nagy ajándék ez az alfa-omegaság Jézusban, sokkal gazdagabb a tartalma, mint hogy az egy ilyen írásban kibontható lenne. Inkább csak néhány gyöngyszemet említek:
- A Bibliánk elején azt találjuk, hogy Isten szava, az Ige teremtette a világot, János azt írja, hogy Jézusban testet öltött az isteni szó, a Jelenések könyve pedig Jézus ígéretével zárul: „Bizony, hamar eljövök.”. A Bibliában tehát tényleg az elejétől a végéig ott szerepel Jézus, ráadásul minden Őrá nézve lett megírva, Benne lett igazzá, Őrá mutat.
- Az Úr előttünk jár: Ő akart minket, megteremtett, magához hív, elfogad, terve van velünk. Amikor egy csecsemőt megkeresztelünk, Isten megelőlegezett kegyelmét hirdetjük felette, amit Ő már akkor felkínál, amikor az ember még semmit nem tud magáról. A keresztvíz Jézus váltságára mutat, ahogy megtisztít a bűnöktől már azelőtt, hogy az ember bármi rosszat elkövetett volna. Amikor aztán elbúcsúzunk ettől a földi világtól, Jézus színe elé állunk majd, számot adni arról, hogy mihez is kezdtünk mi a kegyelemmel. Aki igent mondott Jézusnak, az biztonságban tudhatja magát, mert Ő a Megváltó, és a Megtartó is egyben. De aki meg mindvégig ellene állt, az sem fogja elkerülni a bírói széket: aratja majd, amit vetett. Tőle indultunk, Hozzá érkezünk.
És mi van azzal az élethelyzettel, amiben jelenleg vagyunk?
Számomra megnyugtató biztonságot jelent az, hogy nem én vagyok az eredet. Nem az én ötletem volt, hogy Istent keressem, nem én rakom össze magamat, nem én találom ki, milyen területen akarok szolgálni, nem az én jóságomból származnak a kedves szavak, segítőkész gesztusok. Én pusztán igent mondok az Úr hívására, tervére, akaratára, használom az eszközöket, lehetőségeket, amiket Tőle kapok – aztán csak tapasztalom, hogy „mind jó, amit Isten tészen”.
Nem rajtam áll a végkifejlet sem. Nem nekem kell szuperszentnek maradnom: Aki elkezdte bennem a munkát, Az fogja be is fejezni Krisztus nagy napjára. Nem nálam fejeződnek be a folyamatok: a Szentlélek viszi tovább a beszélgetéseket, biztosítja a szükséges fejleményeket. Nem rajtam áll, hogy valaki megtér-e a bizonyságtételemet hallva. Én csak teszem, ami épp rám van bízva, a többit meg ráhagyom Istenre, aki sokkal jobban akarja a jót, mint én.
Jézussal együtt zajlik az életem, Ő ott van velem mindenben az első pillanattól az utolsóig. Vele beszélem meg a reményeimet és Hozzá hozom a sikereimet, kudarcaimat. Vele kezdhetek neki a napomnak, a legjobbat várva; és Vele is fejezhetem be azt, hálát adva mindenért, jóért és rosszért egyaránt. Mert tudhatom, hogy minden okkal történik, és végül minden az Ő dicsőségét és az emberek javát fogja szolgálni.
Jézus az Úr, Izráel királya és megváltója, a Seregek Ura, rajta kívül nincs isten. Ő, aki az első és az utolsó, aki halott volt és életre kelt, tud nyomorúságomról és szegénységemről; arról is, amit el fogok szenvedni, meg arról is, amit megnyerek. Nála vannak a halál és a pokol kulcsai és Ő azt mondja nekem: „Ne félj!”. Eljön hamar, vele van a jutalma, és megfizet mindenkinek a cselekedete szerint. Az hívott el engem, akinek a keze vetett alapot a földnek, akinek a jobbja feszítette ki az eget. Ő ad majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Ha szólítja őket, mind előállnak. Van, volt és eljövendő: a Mindenható. A „Vagyok”, aki küldd, hogy szabaddá tegyem a foglyokat.
Jézus az Alfa és Omega. Elég ez?
Több, mint elég.
Olasz Tímea
