Jézus mennybemenetelének ünnepe. Sokáig kérdés volt számomra, miért is kell ezt ünnepelni. Rendben, hogy ez így történt, bizonyságot tesz róla a Szentírás. Nekem ez mégis inkább csak egy tény volt, amit elfogad az ember. Ifisként gyakran el is ábrándoztunk róla, hogy milyen jó lenne, ha itt lenne Jézus, ha leülne mellénk, ha meg lehetne inni vele egy teát, közben egy jót beszélgetni. De nem lehet, mert felment a mennybe. Miért is jó ez nekünk? Ezt a káténk is felteszi kérdésnek, s ott van a válaszban, hogy Ő a mennyben a mi közbenjárónk, meg hogy minket is magához emel, hogy maga helyett Szentlelkét küldi nekünk. De ez számomra még mindig olyan volt, hogy mindezt úgy is megtehetné, hogy itt marad a földön.
Aztán az Úr kimunkálta bennem lassan, hogy mégis az a legkifordítottabb dolog a világon, hogy az Isten emberré lett és a földre jött. A legnagyobb csoda is, de azért mégsem ez a dolgok rendje. S amikor Jézus azt mondja a kereszten, hogy elvégeztetett, akkor valóban befejeződött minden, amiért Ő emberré lett. Isten különös kegyelme, hogy a feltámadás után Jézus még negyven napig itt volt a földön. Kellett ez a tanítványoknak, nekünk, embereknek, hogy áttörtje a mi hitetlenségünket. Aztán Jézusnak mégiscsak fel kellett mennie a mennybe, hogy ott legyen a mindenható Isten jobbján, hogy ott legyen a Neki kijáró dicsőségben és méltóságban. S hogy miért lett számomra ünnep ezek után ez a nap? Mert most már nem azt várom, hogy Jézus belépjen az ajtón és leüljön mellém, hanem valóban békesség tölt el, ha arra gondolok, hogy Ő a mennyben van, azon a helyen, amit az ember szíve el sem tud képzelni. Valóban felemeli a tekintetem, hogy ne csak a földi dolgokkal törődjek, hogy ne állandóan valami földhözragadt dolgon aggódjak, kattogjak. Sok mindent el tudok engedni, ha arra gondolok, hogy az örök élet viszonylatában ez igazán semmiség. S amikor betegség, fájdalom, gyász vesz körül, arra tekinthetek, ahol az én Uram van, ahol nem lesz több fájdalom, halál és sötétség, csak az Isten dicsősége, amely mindent betölt.
Mindez pedig megerősít, hogy menjek, induljak, és vigyem a jó hírt. Mennybemenetelekor Jézus azt bízta a tanítványaira, hogy menjenek el és tegyenek tanítványokká másokat, mindenkit egészen a föld végső határáig. Megyek, mert Jézus engem is megbízott, hogy általam léphessen oda másokhoz. Megyek, hogy valaki általam érezze meg, hogy a mai nap ünnep, mert minden lépésünket úgy tehetjük meg, hogy az örökkévalóságra emeljük tekintetünket, ahol Ő van, hogy helyet készítsen nekünk, hogy közbenjárjon értünk.
Szemere Judit
