Érdekes, hogy a hasonlóan kezdődő mondatok általában nem pozitív hatásúak számunkra. Amikor valaki úgy kezdi a mondandóját, hogy „Én…”, azt a benyomást kelti, mintha nagy egóval rendelkezne vagy magát fényezné (persze az is lehet, hogy csak bemutatkozik). Igazából nincs más, akitől szívesen hallanánk ilyen mondatokat, mint Jézus. Pedig hányszor hangoztatjuk mi is, hogy „én”, de csöppet sem alázatosan, mint Ő, hanem szinte a mellünket verve, öndicséretet gyakorolva. A mi saját „én vagyok” kezdetű gondolatainkat inkább magunkat fényesítő befejezésekkel folytatjuk. Én vagyok a jobb a munkában; én vagyok az alázatosabb a kapcsolatomban; én vagyok a legjobb a közösségemben és így tovább. Jézus viszont nem fennhéjázó dicsekvésként jelenti ki a hét „Én vagyok” mondását, hanem az alapvető életszükségleteinkről beszél. A kenyérről, amit naponta fogyasztunk, a világosságról, amely nélkül nehezen boldogulunk, a pásztorolásról, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy helyes utat járjunk be az életünk során. Végiggondolva mindegyik mondásánál azt látjuk, hogy az emberi és fizikai igényeinkre is gondol, de mindezek előtt elsősorban – Önmagát adva nekünk – a lelki szükségleteinket szeretné betölteni.
Olyan mintha hét kulcsot kapnánk Tőle az örök élethez és azok átadása közben az ajtót is megmutatja:
„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10, 9–10)
Amikor Jézust, mint a jó ajtót választjuk, nem ismeretlen helyre toppanunk, Ő tudatja velünk, mi vár ránk. Egyértelmű betekintést kapunk. Hiszen, ha rajta át megyünk be, megtartatásban (üdvösségben) lesz részünk. Benne való szabadságot tapasztalhatunk meg, ami nem egyenlő a világ szabadságával. Ezenkívül pedig bőséget, lelki bőséget, valóságos megelégedést találunk nála.
Ezzel szemben a világ által kínált ajtók – a szerelem, a barátság, a karrier, a sport vagy a politika ajtói – nem adnak maradandó megelégülést. Emlékezzünk vissza, hányszor léptünk már ki tékozló fiúként ilyen ajtókon, amelyek magukról azt hirdették, hogy mindent megadnak, de csalódottan kellett szembesülnünk azzal, hogy mégsem oda jutottunk rajtuk keresztül ahová ígérték. Önmagában persze egyik sem rossz, de amikor csak ezekben bízunk, akkor olyanokká lesznek számunkra, mint a tolvaj, aki azért jön, hogy lopjon és öljön.
Jézus azonban azt akarja, hogy élj.
Ne keress hát több ajtót, mert csak egyetlen ajtó van, amelyen belépve nem ér csalódás, nem érzed magad kiraboltnak vagy kizártnak. Csak egy van, amelyen belépve otthonra találsz. Ez az ajtó maga Jézus Krisztus, aki a bőség és a szabadság világába, a valóságos örök otthonba ad belépést. Ez nem mulandó érzés lesz csupán itt a földi napjaidban, hanem örökké tartó élet Ő általa.
Keresd Őt, és lépj be a megmentésed ajtaján, ahol megleled a jó pásztort, aki életét adta érted is!
Lőrinc Péter
