„Mózes akkor ezt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” (2Móz 4,10–12) Csak három igeverset emeltem ki Isten és Mózes beszélgetéséből, de meglepően hosszú ez a diskurzus. Isten vázolja a szabadítás tervét: Izrael népéről végre lehull a lánc, felszabadítja…

„Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”(Jel 3,8) Egy évvel ezelőtt hallottam egy megindító igehirdetést a böjtről. Szó esett benne Ninive városának bűnbánó böjtjéről, ami után a város megmenekül a pusztulástól; Pál apostol három napos böjtjéről, aminek a végén életre szóló kijelentést kapott; Mózes negyven napos böjtjéről, ami után megkapta a tízparancsolatot; Anna böjtjéről a gyermekáldásért, ami után megszületett Sámuel. Számtalan példa van a Bibliában arról, ahogy a böjt ajtókat nyit meg az ember életében, és így életeket…

„Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.” (Lk 21,1–4) Történetünk cselekménye egyszerű: Jézus tanít a jeruzsálemi templomban, tanítás közben felpillant és meglát egy özvegyasszonyt. Ez a nő két pénzérmét dob bele a perselybe, Jézus pedig ezt is beépíti a tanításába. Ez eddig elég száraznak és jelentéktelennek tűnhet, azonban nézzünk egy…

„Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak. Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat! Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le…

„Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21) Az általam is kedvelt, a milleniumi generáció körében pedig jellemzően népszerű minimalista életstílusnak egyik fontos gondolata, hogy minden tárgy, amely a tulajdonunkban van, egyszersmind feladatot is jelent számunkra. Ha bármilyen új dolgot veszünk, legyen az egy cipő, egy bútordarab vagy egy elektronikai eszköz, a megvásárlásával magunkra vállaljuk az adott dolog karbantartásával, tárolásával, sőt még használatával járó feladatokat is. Ha megveszek egy újabb hasznos kütyüt, aminek aztán nem találok megfelelő helyet, ezért bevágom a lomos fiókba, hogy ott idővel elnyelje…

A böjt előtti hetekben mindig azon töröm a fejemet, hogyan is tudnám magaménak érezni ezt az időszakot, mit tehetnék azért, hogy minél többet profitáljak belőle. Első körben azt kell megfogalmaznom magamnak, hogy mi is a célom ezzel. Mit szeretnék elérni? Hogy a gyarló testem a háttérbe szoruljon, és nagyobb hangsúlyt kapjon a lelki tartalom? A bizonyítási vágy hajt, hogy bármiről le tudok mondani? A hagyományokat akarom követni, bárkié legyenek is azok? A szívemet szeretném megtisztítani a bálvánnyá vált értékeimtől? Úgy gondolom, életszerű kérdések ezek, és nagyon is fontosak. Mert van, aki egyáltalán nem foglalkozik a böjttel, mégis nagyszerű kapcsolatot él…

Tízéves a TeSó blog! Tíz éve ezen a napon tettük közzé az első bejegyzéseinket, indultunk el a blogolás útján. Soha nem hittük volna, hogy ez egy ilyen hosszú utazás lesz, és lehetőségünk lesz 162 szerző több mint 1300 bejegyzését, gondolatait közvetíteni felétek. Köszönjük, hogy velünk vagytok! Úgy döntöttünk, ezt a jeles alkalmat visszatekintésre használjuk fel: összeállítottuk nektek a legolvasottabb, a legnépszerűbb posztjaink top 10-es listáját, és kiegészítettük őket a szerkesztőség tagjainak ajánlóival, visszaemlékezéseivel. Fogadjátok őket szeretettel! 10. Pintér Béla – Adventi gondolatok Megtisztelő, hogy az elmúlt tíz év során milyen sokan vállalták, hogy a mi kis blogunkon tesznek bizonyságot. És…

Kedves TeSó! Talán sosem találkoztunk, de egy dolog bizonyosan közös bennünk: az Istennel töltött időnk egy részét nem a Biblia felett elcsendesedve, a káoszos mindennapjainkban nyugodt perceket keresve, vagy a szolgálat sodrában kifáradva töltjük, hanem egy képernyő előtt. A láthatatlan hideg médium, ami összeköt minket, megtelik élettel, amikor ismeretlenül is egymásra találunk – mi, mint tartalomkészítők és írók, és te, mint olvasó. Hidd el, számunkra is csodaértékű, amikor rádöbbenünk, hány ilyen ismeretlen találkozást kaptunk ajándékba Jézustól, hány olvasónak nyújtanak támaszt az általunk sokszor elégtelennek, gyengének tartott sorok. Talán így vannak ezzel a szerzőtársak is, de én sokszor éreztem és érzem…