Papíron huszonéves, odabent 8 és 80 egyszerre. Nincs hosszútávú, stabil munkám, az egyetlen szilárd terület a pedagógia világa. Ezen belül néha hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatok, néha élménypedagógiával vagy szexuális neveléssel foglalkozom, néha egyetemen dolgozom, néha pedagógusképzést tartok, vagy egyszerűen csak besegítek valahol valamibe, amiben értéket, lényegi dolgot találok.
Állítólag örök csavargó, szerintem viszont az időm nagy részét a fejemben töltöm, az meg eléggé egyhelyben van. Azért az igaz, hogy ha utazhatok, írhatok, főzhetek, a legjobb barátaimmal lehetek, és közben még a Jóbarátok is megy a háttérben, akkor elég boldog vagyok.
Istenben azt szeretem a legjobban, hogy mindig elképesztő kalandokba küld, és folyton felemel, de azért közben jó sokszor összetör, hogy sose feledjem: az alázat az egyik legfontosabb érték, amit életem végéig szeretnék megőrizni.
6. nap – December 6. Találkoztam egy lecsupaszított adventtel. Levetkőzött minden giccset, sőt hagyományt is, és én nem tudok mihez kezdeni a lényeggel. Kényszeresen koszorút akarok csinálni, mert itt nincs. Ahogy nincs forró, fahéjas kakaó, nincs hópehely, nincs csendes éj, nincs vásár sem. Eddig ez jól is van.…
Ki vagy te? Ki vagy te a családodban? Ki vagy te a baráti közösségedben? Ki vagy te a faludban/városodban? Ki vagy a gyülekezetedben? Ki vagy az országodban/nemzetedben? Az identitásod önmagad meghatározása bizonyos értékek mentén. Annak tisztázása, hogy ki vagy, hová tartozol, mihez ragaszkodsz, mi határoz meg. Most, amikor…
“Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. De a pohár fenekén ott van Isten.” (Heisenberg, bár egyesek Newtonnak tulajdonítják) Míg bele sem kortyoltál a tudományba, addig igazából el sem gondolkodtál, nem érdekelt a cáfolat; mondtak valamit és te feltétel nélkül elfogadtad. Hittél. Aztán belekóstoltál, találkoztál ellenérvekkel, megálltál…
Horog. Beleakasztod. Várod a reakciót. Vagy beléd akasztják; nem tudod kikerülni, lépned kell. Újabb horoggal válaszolsz. Örökös játék, mint egy véget nem érő pókerparti. Blöffölések, csőbe húzások, ugratások, huzavonák… Játék, amiben egyetlen momentum sem lehet egészen tiszta és őszinte, mert minden kommunikációs lépésedet az az előgondolat határozza meg,…
Az utóbbi időben nagyjából négy különböző bejegyzést írtam ide. Mind a virtuális fiókomban maradt, egyiket sem küldtem tovább. Jellegtelennek tartottam, semmitmondónak, úgy éreztem, nincs semmi új és eredeti témám, a cikkek nem tűntek elég „andisnak”ahhoz, hogy könnyű szívvel közzétegyem őket. Tipikus. Amely gondolatmenetben minden út Rómába vezet, abban…
Azt hiszed, hogy nem vagy elég, hogy megbuktál az élet-játékban, mert nem megy úgy, mint másoknak. Mert kevesebbet tudsz felmutatni, mert halkabban nevetsz, mert már kisebbet álmodsz, mert nem találod a sikereidet, mert nem érzed, hogy különleges lennél. Azt hiszed, hogy te már nem élsz, csak túlélsz. Néha…
„Itt kéne lenned… Mindent értelmetlennek és üresnek látok, ilyenkor lenne jó veled beszélni. Ilyenkor van egy-két olyan szavad, ami pont eltalál, és akkor visszaáll a világ rendje. Olyan önző dolog, hogy egyik pillanatról a másikra eltűntél, és nem készítettél fel arra, hogy nélküled kelljen élnem. Talán ha visszajönnél…
Az utóbbi hét során Kárpátalján több felfoghatatlan tragédia történt hirtelen. Valójában naponta történnek szörnyűségek, de amikor mindez elérhető távolságba kerül, akkor vesszük észre, hogy valakinek a halála hány embernek okozhat „előhalált”, valami feldolgozhatatlannak tűnő belső megsemmisülést. Néhány sorral semmit sem tehetek jobbá. Mint mindenki, én is tehetetlennek érzem…
Néha elképzelem, hogy milyen anya lennék. Az én anyukám nagyon erős asszony. Tőle tanulom meg, hogy milyen méltósággal viselni az élet nehézségeit Sosem volt velem elfogult, kioktató, ahogyan most sem az. Csak figyel. Nem ad direkt tanácsokat, bízik bennem. Tőle örököltem szarkazmusomat, szilárdságomat, érzelmi stabilitásomat is.
Mindenekelőtt, mivel általában ugrálok a gondolatok között, leszögezném, hogy ezt a bejegyzést leginkább személyes beszélgetések ihlették. Eszmecserék arról, hogy talán túl nagy fába vágtuk a fejszénket; talán túl sokat vállaltunk; talán a céljaink túlnőttek rajtunk; talán nem bírjuk a nyomást; talán „szerettünk volna nagyra törni, de az Úr…
