13838514_10206354336996640_224161632_o

Ki vagy te? Ki vagy te a családodban? Ki vagy te a baráti közösségedben? Ki vagy te a faludban/városodban? Ki vagy a gyülekezetedben? Ki vagy az országodban/nemzetedben?

Az identitásod önmagad meghatározása bizonyos értékek mentén. Annak tisztázása, hogy ki vagy, hová tartozol, mihez ragaszkodsz, mi határoz meg. Most, amikor a valahova tartozás és ragaszkodás létjogosultságát sokszor megkérdőjelezik, érdekes talány, hogy miként határozhatjuk meg önmagunkat, saját magunk megismerésében mibe kapaszkodjunk?

A cikk témájának kiválasztásakor még nem voltam ennyire érzékeny erre a kérdésre. Gondoltam, mivel ez nálam már eléggé lefutott kör, majd most jól megosztom a bölcsességemet. Először csapongó gondolatokat akartam írni arról, hogy mi mindenben keressük az identitásunkat, hogy hányszor sodródunk a sokféle döntéshelyzet között, és mennyire zárkózunk közömbösségbe a félelem miatt.

Aztán leszálltam a magas lóról és elkezdtem keresni a lényeget. Vajon egy ilyen megfoghatatlan témában mi lehet az, amit tényleg mindannyiunknak érdemes lenne megszívlelni? Mi az, amit Isten akart ennek az egész fogalomnak a létrejöttével? Keresztényként mire alapozhatom az identitásomat? Tudjátok, az ominózus kérdés: “What would Jesus do?”.

Két olyan üzenetet találtam, amit én igazán merek vallani:

  • Teljes szívvel, vagy sehogyan!

Brené Brown szociológus kutatása alapján kétféle ember létezik: akik nyitottak és beleadják magukat a dolgokba teljes szívvel, és akik a félelem miatt óvatoskodnak, nem mondanak sem nemet, sem igent, vagy abszolút kerülik a válaszokat. Lehet neked is jól ismerős ez a félelem, ami azt mondatja veled, hogy nem vagy elég jó. Hogy a véleményed nem elég megalapozott. Hogy túlságosan kilógsz a sorból és akkor inkább jobb hallgatnod. Eléri, hogy bizonyos kérdésekben inkább nem is mersz állást foglalni, mert miért is kellene. Ez a félelem folyton arra irányítja a figyelmed, hogy szilárdan kiállni még Isten mellett is szívás lehet, s bár mélyen elhitted, hogy az Övéinek csak jót akar, és az nem lehet, hogy ha mellette vagy, akkor is érhet fájdalom – mégis csalódnod kell, mert kiderül, hogy: de, lehet. Nagy általánosságban persze számítasz rá, hogy nem lesz az élet habos torta, meg hogy elég sok rágalom vár rád, de az adott pillanatban, amikor épp szidnak, kemény vitába keveredsz, amiből nem tudsz szabadulni és nem hallod az isteni hangot, akkor csak az szól a fejedben: “hogy engedheti meg ezt Isten?” Akkor nem jut eszedbe, hogy ez is benne volt a pakliban. A félelem pedig rászed, hogy akkor inkább langyos légy, és hogy az ismert klisével éljek: félj megmutatni önmagad, és ahelyett, hogy szilárd egyéniség lennél tele kockázatokkal, csak lebegj a levegőben, mint az a bizonyos madárszármazék. Pedig csak az identitásukat hangosan vallóknak jár az eufória is. Önmagadat a világban meghatározni csak teljes szívvel lehet. Pontosabban: lehet félgőzzel is, csak nem érdemes. És a what would Jesus do kérdésre sem az a válasz ilyen tekintetben, hogy: “csak finoman, csak komfortosan, csak mint a napraforgók…”

13840630_10206354350556979_2017796484_o

  • Amikor földi értékekre alapozod az identitásodat, annak önigazoló sárdobálás a vége.

Ha ezt a világot vesszük alapul, meghatározhatod önmagadat, identitásodat nemed, nemzeted, vallásod, szakmád alapján. Így például lehetsz te ízig-vérig magyar református reál tantárgyat oktató férfi. És ez bizony nem semmi. Ez szép, tiszteletre méltó, és a világon semmilyen problémát nem vet fel önmagában. A probléma inkább ott kezdődik, amikor tényleg csupán ez határoz meg, de ez nagyon, és bizony roppant hangosan kezd zavarni, ha valaki nem tartozik bele ebbe a kasztba. Amikor valakinek zavarai vannak a nemi identitásában, vagy nem magyar, vagy iszlám, vagy valami “béna” foglalkozást művel. Mert amint ezek kerülnek előtérbe, akkor jönnek a “fel kéne kötni mindet”, a “magyar vagyok, és vannak előjogaim”, a “büdös elfajzott”, az “agresszív rohadék mindegyik” és ezekhez hasonló megjegyzések, meg nyilvános kommentek keresztyénként, büszkén Isten oldalán. És ez most nem egy újabb cuki-muki, liberális, mindenki-csináljon-amit-akar-és-szeretet-féle bejegyzés, ami mindenkit fel akar menteni. Ez csak arra a kérdésre keresi a választ, hogy ebben a tekintetben what would Jesus do. És az a Jézus, aki lehajolt a paráznához, megmentette a házasságtörőt, és vendégségbe ment egy  vámszedőhöz (ami, lássuk be, elég gáz foglalkozás volt akkor), az egész biztos, hogy nem ezt tenné és főként nem így. Mert tudott ő asztalt is borítani, ha kellett és a kereszthalált vállalónál mutassatok nekem szilárdabb egyéniséget, de abban nagyon különbözött tőlünk, hogy az egyetlen dolog, ami meghatározta, ami az identitását adta, az, hogy Isten fia volt. Pont. Nem református vagy katolikus, francia vagy magyar. Isten Fia. És ehhez kapcsolódott, hogy  zsidó volt, és ács fia, meg názáreti. De sosem erre alapozott, mert ha ez buzogott volna benne a Szentlélek helyett, akkor a megváltás története bizonyára igencsak másképp alakult volna.

Az identitás önmagad meghatározása bizonyos értékek mentén. Íme fentebb két tanács, ami segít, hogy ne kóvályogj el a túl nagy arénában. És egy fontos alap a megfelelő értékek megtalálásához: Isten gyermeke vagy, az identitást érdemes innen építeni.

Sárközi Andrea

6 hozzászólás

  1. Papp József

    Szia! Nagyon érdekes, amit irtál. Jelenleg Hollandiában dolgozom és sokszor, szinte naponta, találkozom azzal a kérdéssel ki vagyok. Legtöbbször abból kifolyólag, hogy megkérdezik honnan jöttem és mi a nemzetségem. Magamban tünödöm mi is a helyzet. De köszönöm ezt a bejegyzést. Sok mindenre rámutatott az élet útvesztőimben…. SDG

  2. Szia 🙂

    Nagyon szívesen, reméltem, hogy valakinél célba talál. Én egyelőre csak Magyarországon vagyok huzamosabban Kárpátaljáról, de mikor csak pestiek között vagyok, egyre többször ébredek rá az “ukránsagomra”. Hogy igazábol mennyire befolyásolja az identitásomat, noha eddig azt hittem, hogy én aztán színmagyar vagyok. Meg hogy nem minden fekete es fehér… Szóval tényleg furcsa dolgok ezek, megértelek, és örülök ha segíthettem.

  3. Papp József

    Szia!
    Ma voltam először egy holland nyelvű istentiszteletre, ahol kedvesen megajándékoztak egy walki talkival, ami által egy tolmács angolra forditotta az istentiszteletet. Ott is fontos volt, h ki vagyok. Beszéltem néhány ittenivel erről a blogról is és hasonlóképp vélekedtek. Hisz egy biztos, Isten gyermekei vagyunk, csak sokszor ezt az identitást nem mutatjuk meg és nem vállaljuk fel.

  4. Nagyon szurkolok! Úgy tűnik, nem akármilyen terepen vagy, dolgod van, szereped van, remélem, néha asszisztálhatunk hozzá 😉

  5. Papp József

    Nagy klisét vágok be azzal, ha azt irom, hogy mindenkinek meg van a saját szerepe a világban. Meg mondjuk a szerepemről nem tudom teljesen, h mi lenne az. Neked mi a szereped a világban és magában a környezetedben?

  6. Hogy a világban mi, azt meghagyom későbbre. Nagy volumenű kérdés egy fiatal lánynak, nem tudnék intelligens/bölcs választ adni. A környezetemben meg jelenleg figyelnem és kérdeznem kell. Mindenre és mindenkire. A dolgokra azért h gyűjtsek, az emberekre azért, hogy adjak. Figyelni, és néha felkavarni az állóvizeket. De ez csak az aktuális környezetemben. Azt hiszem, ezek a dolgok elég dinamikusan változnak.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .