6. nap – December 6.
Találkoztam egy lecsupaszított adventtel. Levetkőzött minden giccset, sőt hagyományt is, és én nem tudok mihez kezdeni a lényeggel. Kényszeresen koszorút akarok csinálni, mert itt nincs. Ahogy nincs forró, fahéjas kakaó, nincs hópehely, nincs csendes éj, nincs vásár sem. Eddig ez jól is van. Idén a várakozás csendes, mentes minden kulturális sallangtól. Csakhogy a másik oldal is eltűnt: nem fogok találkozni a családommal, nem várok arra, hogy együtt örülhessünk a karácsonyi vacsorának, nem várhatok arra, hogy egy hangulatos este ajándékozunk a barátaimmal.
Akkor ez a karácsonyvárós adventi időszak végtére miről is szól?
Igazából kettesben az Úrral feltettem magamnak a kérdést: mire is várok. Van bármi rendhagyó abban a két napban, ha nem a szabad napokról és az együtt levésről szól? Tőletek kérdezem, akik minden ünnepen dolgoztok. Ti, akiknek nincs családotok; Ti, akik eddig is egyedül ültetek a TV előtt a Reszkessetek betörőket szavalva; Ti, akik nem szeretitek a híres karácsonyi bűvöletet… Ti mire vártok ilyenkor?
Én megtaláltam a válaszomat. Hálás vagyok, hogy ez a karácsony idén így alakult, mert 23 év alatt először én most arra várok gyerekmód izgatottan, hogy azon az estén, annál a csillagnál a magam szentimentális, de tartózkodó, esetlen módján megköszönjem Neki, hogy megszületett. Hogy volt aki volt, az Aki most is, és lesz mindörökké. Ámen.
