Papíron huszonéves, odabent 8 és 80 egyszerre. Nincs hosszútávú, stabil munkám, az egyetlen szilárd terület a pedagógia világa. Ezen belül néha hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatok, néha élménypedagógiával vagy szexuális neveléssel foglalkozom, néha egyetemen dolgozom, néha pedagógusképzést tartok, vagy egyszerűen csak besegítek valahol valamibe, amiben értéket, lényegi dolgot találok.
Állítólag örök csavargó, szerintem viszont az időm nagy részét a fejemben töltöm, az meg eléggé egyhelyben van. Azért az igaz, hogy ha utazhatok, írhatok, főzhetek, a legjobb barátaimmal lehetek, és közben még a Jóbarátok is megy a háttérben, akkor elég boldog vagyok.
Istenben azt szeretem a legjobban, hogy mindig elképesztő kalandokba küld, és folyton felemel, de azért közben jó sokszor összetör, hogy sose feledjem: az alázat az egyik legfontosabb érték, amit életem végéig szeretnék megőrizni.
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” (1János 4 ,18) Vannak néha egészen intenzív élményeim egy-egy istentiszteleten. Amikor egy tekintélyt parancsoló, komoly lelkész bepillantást ad a személyes életébe. Amikor úgy igazán…
Nem olvastam Bibliát már egy jó ideje… S mivel a szobatársammal átálltunk a 4-kor fekszünk 10-kor kelünk egyetemista időzónára, amihez a templomok valahogy nem akarnak igazodni, így egy jó ideje a netről próbálok istentiszteleti élményt szerezni. Néha elalszom az imáim közben. Lehet, hogy menesztenek a blogtól ezért, de…
Helyzetjelentés a „mindig nyüzsgő oktogonról” Már vagy nyolcvanadjára hallom a Jingle Bells-t, mert az összes létező bevásárlóhely azt nyomatja. Még egy palack vizet is “karácsonyi akciónk keretében” tudok megvenni. Ami ilyenkor nem villog fényárban, az nem is létezik. Lassan már én is kapok a cipősdoboz-akcióból, mert szánalmas, hogy…
Nincsenek nagy gondolataim, és nem is akarok úgy tenni, mintha… Tudod, van az úgy, hogy filozofálnál, és kiborítanál mindent egy blogbejegyzésben, hogy segíthess, de rájössz: áh, kis ovis vagy te az élet nagy görög drámáihoz (Szabó Magda után szabadon). Szóval most inkább csak egy jó napot szeretnék kívánni…
https://www.youtube.com/watch?v=RdTCYvVlQm4 Megkértek rá, hogy írjak erről a dalról. Nem tudom, hogy miért, talán mert túl sokat dúdolom. Szabó Balázs (a dal írója) azt nyilatkozta: „nehéz volt ennyi mindent belesűríteni, és elénekelni…” Az ő közléséhez pedig az én hátteremmel még több emlék és érzés tapadt, és lassan úgy érzem,…
Wislawa Szymborska: Pocsolya (Kałuża) Emlékszem gyerekkoromból e rémületre. Kikerültem minden pocsolyát, hát még a frisseket, zivatar után. A frisset, hisz feneketlen is lehetett, jóllehet egészen másnak látszott. Belelépek s eltűnök hirtelen, süllyedni kezdek a mélybe, még annál is lejjebb, a mélybe, a felhők tükörképe felé, vagy még annál…
Utazok a vonaton Patakról Pest felé, ez nagyjából úgy három óra, ül velem szemben egy idegen srác. Este van, az ablakon kinézni nem lehet, mert kint sötét van, és az üvegben csak magamat látom; nincs elég hely a lábamnak és a könyvet is meguntam; ő meg jó zenét…
„Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg…” https://www.youtube.com/watch?v=xOzgft37uGY Azok közé az emberek közé tartozom, akik ha kicsit rosszabbul vannak, zenét hallgatnak. Meg akkor is, mikor jobban vannak. Meg amúgy is szeretnek mindig csak úgy szimplán aláfestő zenét dúdolni az…
Az elmúlt évben volt néhány egészen érdekes gondolatom… Buddhista kisfiúkra gondoltam, az életükre, a hitükre, a békés mosolyukra, és arra, hogy vajon üdvözülnek-e. És olyan nehéz volt elképzelni az én mindenható, szerető, de igazságos Istenemet, amint kitessékeli őket Maga mellől, mert hopsz, pechükre rossz helyre születtek, és rossz…
