A jászolhoz, melyben az istengyermek fekszik, nem tudunk úgy odalépni, mint egy más gyerek bölcsőjéhez. Aki az istengyermek bölcsőjéhez kíván lépni, azzal valami történik. Alá kell vetnie magát az ítéletnek vagy a megváltásnak, elszökni előle nem tud. Neki itt vagy össze kell omolnia, vagy megbizonyosodik arról, hogy Isten irgalmasságában felé fordul.
A legnagyobb ajándékot kapta a világ, mikor Jézus testté lett, nem is csoda tehát, hogy így adventben és a karácsonyi időszakban igen nagy hangsúlyt kap az adakozás kérdése gyülekezeteinkben. Decemberben valahogy mindenkit elkap egy kicsit a láz, hogy adjon, hogy az Isten szeretetének ünnepét másoknak is szebbé varázsolja. Persze az lenne csak igazán jó, ha ez a lelkesedés egész évben kitartana – még ha ez a kívánság már szinte kliséként is hat. Keresztyénként fontos látnunk, hogy az adakozás nemcsak feladat, de lehetőség is számunkra. Lehetőség arra, hogy Jézus szeretetét közvetítsük, lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat az ajándékba kapott kegyelem miatt,…
“ íme az ajtó előtt állok és zörgetek …” Jel 3,20a Hjaj, Uram, nehéz vagyok. Ahogy Grecsó is mondaná: “Tán mert a férfias dac nem engedi, hogy mástól elviseljem a szánalmat, ezért nekem kell mindenki más helyett is sajnálnom magam”. Szeretem nyugtázni az életem szabálytalanságát, és elfogadni, hogy az életben néha több rossz van, mint jó. Szégyenkező, bűnbánó imát rebegek azért, mert igazából jól esik siránkozni azon, hogy milyen országba születtem, mekkora mínuszból indultam, hányszor elgáncsolódom most is, milyen groteszk akadályok gördülnek elém, és hogy milyen szörnyű irányba halad néha minden. Imádkozom, Uram, mindazokért, akik túl fiatalon felejtettek el reménykedni…
“Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Nehéz most, a legnagyobb sietségben, a „minden időben elkészüljön” űzésében megállnom, s lecsendesíteni a lelkem. Nehéz a december végéhez közeledve utolsókat rúgó időre barátként gondolni. Az időre, ami sietségből napokba, hetekből hónapokba, évszakokból évekbe torlódva annyi mindent vett el, ami kedves volt. Szégyellem, de olyan nehéz az év legsötétebb napjaiban Veled beszélgetnem, szégyellem, de néha még mindig Téged vádollak, aki megmenthetted volna őket. Látod, Uram, a szívem, hogy milyen sok darab hiányzik már belőle, hogy az ürességek mennyire sajognak az ünnep közeledtére. Azt hirdeti a világ, hogy…
“ (…)egyenesedjetek fel, és emeljétekfel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Egyre közeledünk az ünnephez, Uram. A munkanapok befejeződtek, és most már teljes figyelmünket a karácsonyra fordíthatjuk. Utolsó bevásárlások, pakolás, utazás, készülődés a nagy családi együttlétekre… Már a levegő is az ünnepre készül: hideg és csípős lett, havat is hozott, a fák ágait pedig már napok óta gyönyörű, vastag zúzmara borítja. De valamiért nemcsak izgalmat és várakozást, hanem talán ugyanilyen súllyal szorongást is érzek, amelynek csak keresgélem az okát magamban. Talán nem számítok olyan tökéletes ünnepre, mint amilyenek a Facebook-karácsonyok… Tele izgalmas programokkal, tökéletesen (és időben!) feldíszített fával,…
“ (…)egyenesedjetek fel, és emeljétekfel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Minden szeretetnek Istene! Félek attól, hogy mire eljutok arra a bizonyos szentesti istentiszteletre, annyi minden fog járni a fejemben, hogy nem fogom meghallani, amikor a lelkész az örömhírről beszél. És tudod, Uram,amúgy is ismerem már a történetet, hallottam annyiszor. A pásztorokat, a csillagokat, a jászolt és Máriáékat. Szinte unalmasnak fog hatni az egész, és millió gondolat fog átcikázni az agyamon: vajon minden kész lett, jó ajándékokat vettem, a lakás készen áll-e a vendégek fogadására? Uram, én nem akarom így tölteni a szentestét.Rád akarok figyelni. Kérlek, üljünk le…
“Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Istenem, nekem mindig is problémám volt a kegyelemmel. Talán mert túl erős az igazságérzetem. Az én fejemben valahogy úgy van, hogy a hibáknak igenis következményük kell legyen, a bűneinknek igenis viselnünk kell a terheit. Mindenható Istenem, töredelmesen bevallom, hogy engem szinte bosszant, ha valaki megússza a kanosszajárást, mert megbánja, és Te képes vagy azonnal megbocsátani. Bevallom, hogy még az is bosszant, amikor nekem bocsátasz meg így, mert sosem tudtam mit kezdeni az ilyen szeretettel. A bűnhődés, a szenvedés, a terhek.. igen, azok jöhetnek, kemény vagyok már, mint…
“Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Úr Jézus! Most van itt az ideje annak, hogy örvendezzek. Hogy várakozószívvel számoljam vissza a napokat, hiszen hamarosan megérkezel. Megszületsz abban a bizonyos jászolban. De Úr Jézus, én olyan távolinak érezlek, és fogalmam sincs,mikor romlottak el a dolgok ennyire. Jelenleg nem vagyok képes túllátni önmagamon, a gondjaimon, a fájdalmamon és a veszteségeimen. Úgy érzem, nincs erőm örvendezni. Ezért ma arra kérlek, hogy hajolj le hozzám, és sírj velem.Hadd érezzem a közelségedet! Nem kellenek megoldások vagy hasznos tanácsok,csak tudnom kell, hogy TE tényleg törődsz a nyomorúságommal. A szívem…
„Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21, 28b Uram, ma eléd hozom azokat, akiknek nem békés az advent. Akiknek bántó szavakkal és tettekkel vagy félelemmel van tele az otthonuk, és akiknek a problémái talán láthatatlanok a számomra… Lehet, hogy néha én is távol érezlek magamtól, de ma mégis azt kérem, hogy ne az én érzéseimmel foglalkozz, mert vannak, akik most sokkal kétségbeesettebbek nálam. Ha ők nem is hívnak most Téged segítségül, én helyettük imádkozom. Szólj ma hozzájuk, vigasztald őket, fogd a kezüket. Hadd érezzék, hogy nincsenek egyedül. Eléd hozom név szerint is mindazokat, akiknek…
„Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Uram, sosem fordítottad el az arcod és sosem mondtál nemet rám. Nem is utasítottál vissza. És én ebben az évben is hányszor elhagytalak… Hiszen tudod, néha olyan nehéz. Sok volt a dolgom,betegeskedtem, és cipelnem kellett azt a súlyos keresztet. Olyan sokszor panaszkodtam és sírtam. Olykor inkább a sarokba vágtam volna mindent, úgy kiábrándultam. Láttad, Uram, többször feladtam. Hibáztattalak a kudarcaimért, örömeimben is elégedetlenkedtem. Dacosan néztem rád és vádlón kérdeztem, hogy hol vagy Istenem? És te hallgattál, csendben csak ott álltál mellettem. Ma már tudom, hogy sosem…
“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11 Uram, én szeretném jól csinálni. Tényleg szeretném. Szeretném nem elrontani, szeretnék nem szétcsúszni. Szeretnék jó ember lenni. Őszintén és bátran szeretni. Mindenféle énközpontúság nélkül adni. Meglátni a másikban, az elesettben, a sérültben az embert. Ahogy te látod őket és engem. Szeretnék helytállni. Mindenhol. A munkában, a magánéletben.És a hitben is. Úgy szeretném, hogy ha rám nézve büszkén mondanád: „ez az én szeretett gyermekem”. Én tényleg szeretném a dolgokat jól csinálni. Maximálisan.De sokszor nem megy. Sokszor kevés az akaratom, az igyekezetem, a hitem, a tudásom ahhoz, hogy…
“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11 Istenem olyan sokszor félek, hogy el fogom rontani. Hogy el tudom rontani. Mert elveszek a részletekben, és túl későn döbbenek rá, hogy kihagytalak a folyamatból. Tudom, hogy Nálad sosem lehet túl késő. Hogy hozzád az utolsó pillanatban is járulhatok kegyelemért. Végtelenül hálás vagyok ezért a biztonságért, de olyan jó lenne, ha nem vesztegetnék el egy csomó időt Nélküled. Talán ha már az elején bevonlak a folyamatba,nem adnám fel háromszor is, négyszer is út közben. Talán ha nem halogatnék minden percet, ami Veled kapcsolatos, nem érezném úgy…
