“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11
Uram, én szeretném jól csinálni. Tényleg szeretném.
Szeretném nem elrontani, szeretnék nem szétcsúszni. Szeretnék jó ember lenni. Őszintén és bátran szeretni. Mindenféle énközpontúság nélkül adni. Meglátni a másikban, az elesettben, a sérültben az embert. Ahogy te látod őket és engem.
Szeretnék helytállni. Mindenhol. A munkában, a magánéletben.És a hitben is. Úgy szeretném, hogy ha rám nézve büszkén mondanád: „ez az én szeretett gyermekem”.
Én tényleg szeretném a dolgokat jól csinálni. Maximálisan.De sokszor nem megy. Sokszor kevés az akaratom, az igyekezetem, a hitem, a tudásom ahhoz, hogy tényleg jól csináljam. Kevés vagyok. Nem vagyok kész. És nem tudom, hogyan lehetnék jobb, több. Az eszközkészletem hiányos.
Hát ez vagyok.
Uram, te ismersz. Látsz engem. Előtted tényleg fölösleges félrebeszélnem. S igazából nem is akarok.
Csak csendben kérlek, hogy segíts teljesen átadni az életem, a mindennapjaim Neked. Segíts nem elrontani. Segíts jól csinálni. Segíts megélni az ünnepeket. Segíts örülni. Segíts szeretni. Nélküled mindez nem megy.Semmi sem megy.
Uram, te formálj mindenben engem.
Ámen.
