“ (…)egyenesedjetek fel, és emeljétekfel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b
Minden szeretetnek Istene!
Félek attól, hogy mire eljutok arra a bizonyos szentesti istentiszteletre, annyi minden fog járni a fejemben, hogy nem fogom meghallani, amikor a lelkész az örömhírről beszél. És tudod, Uram,amúgy is ismerem már a történetet, hallottam annyiszor. A pásztorokat, a csillagokat, a jászolt és Máriáékat. Szinte unalmasnak fog hatni az egész, és millió gondolat fog átcikázni az agyamon: vajon minden kész lett, jó ajándékokat vettem, a lakás készen áll-e a vendégek fogadására?
Uram, én nem akarom így tölteni a szentestét.Rád akarok figyelni. Kérlek, üljünk le és beszélgessünk arról, hogy neked mi volt a terved ezzel az egésszel: a jászollal, a csillaggal, Máriával és Józseffel. Milyen szeretet vezérelt téged, amikor elküldted Jézust hozzánk?Uram, hogy van az, hogy engem valaki már születésem előtt szeretett? Úgy, hogy nem volt időm se kiérdemelni, se rászolgálni.
Úr Jézus, hogy van az, hogy te önként jöttél közénk? Hogy nem kellett unszolni vagy rábeszélni? Hiszen te tökéletesen tisztában voltál, hogy az istálló és a jászol még csak a kezdet. Értetlenül állok a karácsonyi csoda előtt… Talán már a rendetlen lakás sem zavar annyira, hiszen te az istállóba is megérkeztél.
Úr Jézus, kérlek, érkezz meg hozzám is, fészkeld be magad a szívembe, és beszélj még nekem erről az érthetetlen szeretetről, mert úgy érzem, hogy ez a szeretet a kulcsa annak a betlehemi éjszakának.
Úr Jézus, köszönöm, hogy te vagy az örömhír, és hogy a te szereteted nem kopik el. Engedd meg, hogy igazán ketten ünnepeljünk, eltörpüljenek az ajándékok, a vendégek és a vacsora. Csak te meg én legyünk, és ismét megelevenedj előttem abban a milliószor hallott történetben. Ámen.
