Sokat puffogtatott közhellyé vált az a kijelentés, hogy minden lehetséges. Az ember el-elsüti, bátorítóként szánva magának, társának, de sokszor mégsem hiszi el igazán. Sőt, egyáltalán nem hiszi el. Hiszen nincs esély a gyógyulásra, az orvosok is így állapították meg… Nincs esély a felállásra, mert senki nincs, aki felsegítene… Semmi esély a sikerre, hiszen ahhoz olyat kell megváltoztatni, ami nem az én fennhatóságom alatt áll… És ilyenkor sokszor elfelejtjük: minden az Isten fennhatósága alatt áll. Az Ő akarata mindenekfölött való, és Vele tényleg nincsenek lehetetlenek. Egy ilyen élményéről számol be Szülek Flóra, aki megtapasztalhatta Isten mindent felülíró, szokásokat megtörő és törvényeket…
A legideálisabb állapot, amikor Isten ígéretét birtokolhatjuk egy-egy élethelyzetben. Azt hiszem, mindannyian szeretnénk ezt minél többször átélni. Megkapni azt a bizonyos igét, biztatást és annak birtokában előre lépni. De mi van akkor, amikor az ígéretet ugyan megkaptuk, de valahogy nem épp ennek megfelelően alakulnak a dolgok? Emlékszem, hogy három évvel ezelőtt Túri Ágnes barátnőmmel egy kávé mellett épp erről beszélgettünk. Ő tudta, hogy a szíve alatt hordott pici baba igenis életre van teremtve, de ezzel szemben a vizsgálatok eredményei, az orvosok szakvéleménye és bizony a környezete is kételkedett ebben. Beszélgettünk, és én csak néztem, ahogy ez a vékonyka, törékeny nő…
Talán az a legmegrendítőbb a traumában, hogy nem úgy történik, ahogy másoktól gyakran halljuk. Nincs előjele. Nem lehet rá felkészülni, hanem a mindennapjainkba ágyazva egyszer csak ott terem a semmiből. Akkor azon az estén sokan tartózkodtak a Ráday utcai kollégiumi szobákban, a szolgálati lakásokban, vagy én például a könyvtárban. Egyikünk sem gondolta egy órával vagy akár 10 perccel korábban, hogy az életéért kell menekülnie. Egy átlagos este volt. Már nyitvatartási időn kívül voltam ott, egyedül, nem is égett mindenhol a villany, csak abban a boxban, ahol én dolgoztam. Hallottam a szirénázást, az Üllői úton viszont ez nem ritka, hiszen állandóan…
Olyan jó látni, hogy az Isten mindenki életébe személyre szóló kalandokat készített. S azokat nemcsak elkészíti számunkra, de át is segít rajtuk. Utat mutat a nehézségekben, váratlan megoldásokat ad. Ezekről a kalandokról mesél Nagy Edina, aki ma Magyarország első számú őssejt-bankjában dolgozik. „Volt egy nagyon nehéz időszak az életemben: az egyetem befejése után haza kerültem, és nehéz volt megélni, hogy a napjaimat nem a gyülis programok vagy az egyetemi órák teszik ki. Pályakezdőként nagyon nehezen ment az álláskeresés, plusz lelkileg sem voltam a toppon – sok minden összejött abban az időszakban. Úgy éreztem, hogy az Isten megfeledkezett rólam. Amikor elkezdtem…
Isten valamiért úgy látta jónak, hogy megengedje, hogy a világ most egy kicsit megálljon. Hogy felboruljon a napi rutinunk, egyik percről a másikra kiürüljön a naptárunk. Ami eddig mindennél fontosabbnak tűnt, most hirtelen egyáltalán nem is számít. Újra kell gondolnunk, hogyan is nézzen ki egy napunk (a négy fal között), hol és hogyan kapjon benne helyet a munka, és – ha már böjt van – azt is átgondolhatjuk, hol kaphat helyet benne az Istennel töltött idő. Máté-Puskás Magdolna egy olyan megtapasztalását mesélte el nekünk, amelyben Isten épp egy ilyen megállítás és rutinból-kizökkentés által tette nyilvánvalóvá számára védelmező jelenlétét. „Már elég…
Lemúél masszái király édesanyjától megtanulta, mekkora érték az, amikor valakiből erő és méltóság árad és nevetve tud a holnap elé nézni (lásd Péld 31,25). Vészterhes időkben azonban, amikor minden csapból ijesztő hírek és riogatás folyik, keresztyén emberként is nagy kísértés elkeseredni vagy pánikba esni. Kovács Kinga arra biztat ma minket, hogy minden helyzetben imádkozni kell, mert mielőtt elmondanánk az imát, Ő már meg is adja azt, amit hittel kérünk: „15 éves lehettem, amikor az egyik családtagom – aki nagyon közel áll hozzám – megbetegedett. Kiderült, hogy agydaganata van. Nem akartam elhinni, szinte felfoghatatlan volt ez számomra. Egyik napról a másikra…
Életem kihagyhatatlan része a várakozás. Céltalannak érzem magam, ha nincs valami, amire éppen várjak, amit kitűzött célként még nem értem el. Talán ha egy másik korban születek, ez a jellemvonás tudóssá, felfedezővé vagy udvari bolonddá tett volna – most ez nekem lelkészként jelent sokat. Úgy gondolok Istenre, mint Aki betölti rövid távú vágyakozásainkat, de további célt is ad, tekintetünket egy sokkal nagyobb, távolabb lévő vágyakozásra irányítva. Egy olyan istenélményről szeretnék írni, amelyben szintén ott volt a vágyakozás. A teológia elvégzése és a segédlelkészi év letelte után vágytam hazajönni Kárpátaljára. Itt éreztem a helyemen magamat, és itt terveztem el a jövőt.…
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” (Zsolt 23) Huszonöt évem során másodszor megyek keresztül a halál árnyékának völgyén. Lelkiekben leginkább. Az első 18 éves koromban volt. A második 7 hónapja… Mindkettő előtt jött az üzenet a 23.…
A gyermekáldás Isten legcsodálatosabb ajándéka, amit egy nő élete során átélhet. Isten nagyon sok nőt megajándékozott már ezzel a csodával, sokakat éppen most készít fel rá. Egy biztos, ez a felkészítő és várakozó időszak a hit próbája. Nem tudjuk, hogy milyen hosszú, és mennyi mindent kell Istennek elrendeznie a leendő anyákban mire megajándékozza őket egy babával. De az ok, amiért megéri kitartani és bízni egy számunkra átláthatatlan tervben, az az Ő mindent átható szeretete. A várakozási időszakban, a várandósságban és később a gyermeknevelésben is folyton visszaköszön az Ő szeretete mifelénk. Hidi Erika is megtapasztalta, hogy milyen, mikor Isten szeretete megmutatkozik az…
Tizenegy éve ismerem azt az embert, akinek a rövid bizonyságtételét alább közöljük le. Sok mindent tudnék elmondani róla, azonban rögtön a lényegre térve csak annyit mondok el, hogy mit tanultam meg Istenről úgy, hogy őt a barátomnak mondhatom. Megtanultam, hogy Isten a lehetetlen Istene, akit szabad és lehet imádsággal ostromolni egészen az utolsó pillanatig, hogy megoldást adjon. Megmutatta, hogy érdemes rálépni egy olyan útra, aminek még nem látjuk a végét, de az első lépéstől biztosak lehetünk abban, hogy áldás nyugszik rajta. Végül megmutatta, hogy van szabadulás a lehetetlen, megkötözött és reménytelen élethelyzetekből ma is. Fogadjátok szeretettel a Kárpátaljai Református Ifjúsági…
Istenélmény nem csak a belső szobában vagy a természet csöndjében élhető át. Nem csak akkor, amikor egyedüli magányunkban figyelmünk száz százalékát Rá tudjuk irányítani. Hiszen Isten gyakran akkor válik tapinthatóvá, mindent és mindenkit körülölelővé, amikor közösségben van az ember. Amikor azok mellett ülsz, akik azt az Urat imádják, akit te. Amikor szorítod a kezét annak, aki szemében ugyanazt a csillogást látod, mint ami a tiédben is ragyog. Amikor barátok és lelki testvérek vesznek körül, és érzed, Isten is ott ül közöttetek. Egy ifjúsági táborban voltunk néhányan Kanadában, ahol helyiekkel és pár tajvani fiatallal töltöttünk el két tartalmas hetet. A tucatnyi…
Ha egy bizonyságtételben azt a szót halljuk, hogy istenélmény, kicsit jobban figyelünk, hiszen azt gondoljuk, itt valami különleges, figyelemre méltó dolog következik. Valami, ami velünk nem történhet meg, mert az Örökkévaló talán csak egyetlen embernek mutatta meg így magát. Aztán sokszor talán csalódunk is, mikor eltűrt szenvedésekről, gyógyulás elmaradásáról, egyszerű, mindennapi történésekről hallunk. Eközben a szenzációéhségünk egyre nagyobb, és megkérdezzük magunktól: ennyi az egész? Így mutatja meg hatalmát, jelenlétét, szeretetét az Isten? Mai bizonyságtételünk Margitics János története, aki hozzánk hasonlóan nagy várakozásokkal állt Isten elé, aztán megtapasztalta, hogy az Úr megjelenése sokszor másként látszik, mint azt mi szeretnénk vagy elképzeltük.…