„Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár.” (Zsolt 128,1) Minden ember életének van alapvetően egy fő kérdése, ami igazán az értékmérője annak, hogy mit hagyunk magunk után, és egyfelől biztosíték is, hogy mi lesz velünk életünk elmúltával. Ez a kérdés így hangzik: mivel telik az életünk? Tékozlom az életemet vagy valami mással, valami értékesebbel töltöm meg? Különösen korunkban nagy a kísértés, hogy az előbbi felé billenjen el a mérleg nyelve, mert az ember abban a tudatban éli az életét, hogy a boldogságot csak azokon az utakon lelhetjük meg. Az Ige azonban egy egészen más utat kínál…

Szeretek Istennel beszélni. Ő mindig meghallgat, megért, együtt érez velem. Az igazán nagy pillanatok azonban olyankor születnek, amikor Isten beszélgetni kezd velem. Nemcsak áttételesen, közvetve, mindenféle történéseken keresztül, hanem egyértelműen és félreérthetetlenül. A mennyei vezetésről, gondviselésről Rodak Kinga is tud mesélni: „Emlékszem, ott hajtogattam kis panellakásunkban a gyerekruhákat. Imádkoztam félhangosan, mert az akkori legkisebbünk éppen az igazak álmát aludta. Kérdeztem, akadékoskodtam, soroltam az érveimet. Mondtam Istennek, hogy mit hogyan kellene, és nem úgy van. Járkáltam fel és alá a csöpp nappaliban. Kint már tavaszodott, és ebből kifolyólag elég hamar végeztem a sok ruhával. Míg vártam, hogy a számítógépen betöltsön a…

Szinte mindannyian ismerjük azt az élethelyzetet, amikor megpróbáljuk megfogalmazni a hitünket, és valaki a hallgatóságból egy okosan cinikusnak szánt mosollyal belénkfojtja a mondandót: hiszem, ha látom… Én az ilyen helyzetekben arra gondolok: bárcsak valóban látnál, testvérem… Bárcsak látnád a világot, ami körülvesz! Talán ha lenne időd rácsodálkozni a természet valódi szépségére, segítene neked Istenhez fordulni. Mai bizonyságtételünkben Gulácsy Dánielt hallgassuk meg, aki nyitott szemmel tartózkodik Isten jelenlétében. „Számomra sok értékes istenélmény kötődik a természetjáráshoz, kiránduláshoz. Mikor minden technikai vívmányt félretéve hegyet mászok, túrázok az erdőben, leülök egy-egy szép kilátást megcsodálva, akkor valamit megtapasztalok a lelkemben. Az érzések szavakkal nehezen átadhatók,…

Sokáig nem tudtam elhelyezni a keresztyén életemben az úrvacsorával való élés gyakorlatát. Persze tudtam, hogy ez elvileg fontos dolog, tudtam, hogy akkor és ott valami történik, de igazából az egész rituálét valami formális szerepként értettem: a lelkész felolvassa a kötelező mondatokat, a gyülekezet monoton hangon válaszol a kérdésekre, aztán egy falat kenyér, egy korty bor – és végeztünk. Aztán az egyik ilyen szokványos úrvacsorai közösség egyszercsak valami megmagyarázhatatlan drámává változott át. A kis falusi templom úrasztala körül megállva, egy félig lebénult középkorú férfi került velem szembe. Nem volt szép látvány. Ahogy kifelé vonulva húzta maga után bénult részeit egyszerre töltött…

Ha meg kellene fogalmaznom, hogy mit jelent a böjti sorozatunkban körüljárt istenélmény kifejezés, azt mondanám, hogy amikor nagyon elevenen és intenzíven érzem Isten jelenlétét az életemben. Vagy amikor valamiért teljesen biztos vagyok benne, hogy Tőle és nem mástól kapok irányítást. Amikor egy húron pendülünk és érzem, hogy Hozzá tartozom. Kicsit hasonlít ez ahhoz, mint a párkapcsolatok legelején az első összekacsintás: amikor mindketten érzitek, hogy a másik is ugyanazon a hullámhosszon van. László-Kovács Gabriella a kettőt egyszerre élte meg: kitartó imáira válaszként egy váratlan és valószínűtlen találkozást (most már) a férjével, és azt, hogy milyen, amikor Istentől kérdezünk valamit, Ő pedig…

Előfordult már veled, hogy felsóhajtottál valamiért, aztán valaki egy váratlan pillanatban meglepett vele? Nem is az a legnagyobb öröm, hogy megkaptad, hanem hogy odafigyeltek rád, emlékeztek a szavaidra. Balog Eszter gyermekként tette Isten kezébe az életét. Aztán, évekkel később csodálatos jelét kapta annak, hogy Isten mennyire komolyan vette őt és az elhatározását. „Egy gyerektábor végén, amikor felkínálták a bizonyságtétel lehetőségét, megkérdeztem az egyik nevelőt: »én is felállhatok és beszélhetek a többieknek?«. Ő azt válaszolta, hogy ha már befogadtam az Úr Jézust a szívembe, akkor igen, elmondhatom mindenkinek. Kicsi koromtól istenfélelemre neveltek, de ez a válasz rádöbbentett, hogy nem vagyok több,…

Van, hogy még szádon sincs a szó, és már meg is érkezett a válasz. És örülsz, hogy mennyire nagyon szeret az Úr. Máskor meg úgy látja jónak az Örökkévaló, hogy több fázison át menjen végbe a szabadítás. Ilyenkor már nem szeret annyira nagyon? Vagy türelmet, hitet, bizalmat próbál? A legmegfelelőbb körülményeket készíti elő a cselekvéshez? Azt akarja, hogy a lehető legnagyobb visszhangot keltse a történet?Esetleg porszem került a gépezetbe? Nem tudom. Az biztos, hogy Isten nem végez félmunkát. Amit megígér, azt be is váltja. Amit elkezd, azt véghez is viszi. Előbb vagy utóbb… Kibírja a közöttetek levő kapcsolat, ha nem egy…

Boldog leszek ha… …ha megszerzem a diplomámat; ha megtalálom életem párját; ha összejön a baba; ha sikerül megvenni vagy épp eladni, amit szeretnék; ha elmúlnak az egészségügyi panaszok; ha megfelelő lesz a keresetem; ha megbecsülik a munkámat… Boldog leszek ha… Van egy ének, amely nagyon sokszor bátorított, amikor elcsüggedtem, elfáradtam, és könyörögve kértem Istentől, hogy könnyítsen vagy színesítsen végre az életemen. Ahányszor csak hallom ezeket a sorokat, arra vezetnek, hogy a csodákat ne a távoli jövőből várjam, ne más körülmények közé vágyakozzam, hanem nézzek szét magam körül. Megkértem az ének társszerzőjét, Hellinger Andrást, mondja el nekünk, hogyan vezette el őt…

 „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.” (Jak 5,16-17) Belegondoltál már valaha abba, hogy ugyanaz az Isten hallgatja az imáinkat, aki kettéválasztotta a tengert, megállította a napot, vizet fakasztott a kősziklából, királyokat mozgatott ide és oda, jóakaróvá változtatta az ellenséget? Mi több, Ő az, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Nem tudunk olyan helyzetbe kerülni, amire Neki ne lenne jó megoldása. Istenre várni idegtépő dolog, ha Ő nem akkor és nem úgy válaszol, amikor…

Néhány héttel ezelőtt a Keleti pályaudvar előtt álltam. Még jónéhány perc maradt a vonat indulásáig, így gondoltam élvezem még egy kicsit a délutáni napsütés pillanatait. A hömpölygő embertömegek morajlását aztán különféle hangok kezdték túlharsogni. Az aluljáróban egy fiatal srác egyszál gitárral a kezében valami kortárs popének variánsait üvöltötte a járókelők fülébe. A pályaudvar kapujában egy idős cigányember próbálta túlharsogni az ifjú negédes – mondanám: nyálas – repertoárját, valami fájdalmas balladára húzott rá. A kettő között megállva ostorozták a hangfoszlányok füleimet, melyre egy-egy külföldi csoport rikácsolása is rásegített. Aztán hirtelen minden hangot túlharsogott a több hangszórón keresztül kiszüremlő lágy, melankolikus zene,…

Az elmúlt napokban a Szólj be a papnak nevű vitaestén ültem, és az egyik vendég pedig az érzéseit taglalta a szemben ülő domonkos szerzetes atyának, református lelkipásztornak és baptista lelkipásztornak. A férfi elmondta, hogy ő mennyire dühös és haragszik Istenre, ésszerű és racionális indokokat sorakoztatott fel, hogy igazolja a dühét. Mély fájdalom és egy összetört élet volt a logikus állításai mögött. Figyeltem, mi sül ebből ki, mit tud mondani három keresztény felekezetű lelkész arra, hogy jogos-e a férfi haragja Isten felé. Szóról szóra nem tudnám visszaidézni a lelkészek gondolatait, de arra tisztán emlékszem, hogy három teljesen egybehangzó választ hallottam. A…

Hatéves lett a szeretett blogunk. Ez idő alatt 904 bejegyzés jelent meg 82 szerző tollából, és erre 625 594 alkalommal voltatok kíváncsiak. De ezek mögött a szép számok mögött sok minden van még, ami nem is látható: sok öröm és nehézség, siker és kudarc, éjszakába nyúló egyeztetések, olykor viták, meggyőződések találkozása, személyes megnyilvánulások nyomai fedezhetők fel az elmúlt évek útjain. Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, sőt mindannyian érezzük, minden bloggal kapcsolatos tevékenységünkben felismerhetően tapasztaljuk, hogy Isten ebben a szolgálatban mennyire jelen van. Sokszor csak megragad, szélsebesen felkap, és csak visz minket előre. Pedig mi talán nem is mennénk, kicsit pihengetnénk,…