A karácsonyi történet mellékszereplői a napkeletről érkező bölcsek, akik a betlehemi csillagot követve jutnak el a megszületett Messiáshoz, hogy hódoljanak neki. A néphagyomány az általuk hozott három ajándék alapján valószínűsítette, hogy hárman lehettek, sőt nemcsak bölcsnek, hanem királynak nevezte őket. A Biblia szerint ezek az ókori bölcsek Isten természetben adott kijelentését ismerték fel, csillagászként követték a számukra érthető jelet. Számomra azért ők az egyik legszerethetőbb mellékszereplői az ünnepnek, mert az ő jelenlétük arról beszél, hogy a Fiú nemcsak a választott néphez, az ószövetségi próféciákat ismerő írásmagyarázókhoz, a bibliás hívőkhöz jött el, hanem jelet ad azoknak is, akik talán nagyon messziről…

1966, New York, karácsony. Vietnámi háború. Az IBM informatikai óriásvállalat Mária Korita Kent nővért és művész tanítványait bízta meg a Madison Avenue-n álló központjuk karácsonyi kirakatának megtervezésével. Az eredmény: 725 kartondoboz, amelyek a reklámtöredékek és hirdetőtábla részletek mellett egy üzenetet hirdetnek: Békesség a földön. Nem nehéz elképzelni, hogy az installációt sok kritika érte háborúellenessége miatt, de érdekes módon azért is, mert a megrendelő és a new york-i közönség szerint sem volt „elég karácsonyi”. Már bőven a fogyasztói kultúra idejében járunk, a bevásárlóutcák kirakatjai advent idejében – és egész évben – színes reklámtáblákkal és szemet gyönyörködtető módon elrendezett árukínálattal csalogatják az…

Varázslatos karácsony. Ahogy decemberbe fordul az idő, elkezdődik sokunkban ennek az ideának a hajszolása, ami a nagy naphoz közeledve egyre élesedik, hogy aztán szenteste, ott a fa alatt hullafáradt lelkünkben törjön szét darabokra. A hőn áhított ünnepnapokból így lesz „ezt is letudtuk, túléltük” időszak… Mostanában sokat tűnődök Babits Mihály karácsonyi versein. Nagyon rég szeretem őket, pedig ezek a versek egyáltalán nem karácsonyi hangulatúak (legalábbis nem a manapság divatos értelemben), sokkal inkább valóságszagúak. Babits nem tündérországról, fenyőfácskákról, kisjézusról, angyalkákról regél, hanem bús szívekről, megtört lelkekről, a háborús évek árnyékairól beszél, csupa olyan dologról, amitől legszívesebben elfordítanánk a szemünket, csak hát tagadhatatlanul…

George Friedrich Händel grandiózus alkotása, a Messiás az évszázadok során már templomot csinált koncerttermekből, csarnokokból és az én szobámból is. Az oratórium egész szövege bibliai passzusokat vesz alapul, a megígért Messiásról, a Fiú születéséről, szenvedéséről és megváltásáról szól. A csatolmányként meghallgatható ária szövege Ézsaiás könyvéből származik, és Krisztus születését jövendöli meg. Az előadó basszbaritonja belesimul a harmóniába, a hangszerek pedig mesterien körülölelik. Egyfajta hitvallásként ismétli újra és újra: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1) Számomra kevés olyan ige van, ami ennél érzékletesebben fejezi ki, hogy mit jelent a világ számára…

Vajon mitől lesz jó egy karácsonyi témájú művészeti alkotás? Mert szép? Mert elgondolkodtat? Mert felébreszt bennem érzéseket? Megszámlálhatatlan műfaj, módszer, típus áll rendelkezésünkre, ha Jézus születésének témájáról van szó. A művészeket valahogy mindig is foglalkoztatta ez a csoda. Ma már nem csak a csodát fedezzük fel ezekben az alkotásokban. Van, aki megpróbálja felhívni a figyelmet a kidobott és lekopaszított karácsonyfákra, az ünnepre oly jellemző rohanásra, az emberi kapcsolatokra. Néha az az érzésem, hogy Jézus és Isten el is kezd tűnni ezekből. Most már montázsokat látunk díszekkel, ajándékkal, bosszankodó emberekkel, trikolór süteménnyel, az emberek áradatától megrettent állatokkal. Dalokat hallunk az eltűnő…

Ady Endre: Karácsony (részlet) „Bántja lelkem a nagy városDurva zaja,De jó volna ünnepelniOdahaza.De jó volna tiszta szívből- Úgy, mint régen -Fohászkodni,De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindentElfeledni,De jó volna játszadozóGyermek lenni.Igaz hittel, gyermekszívvelA világgal.Kibékülni,Szeretetben üdvözülni.” De jó volna otthon lenni! – sóhajtok fel, mert ez a két versszak talán soha nem állt ennyire közel hozzánk, kárpátaljai magyarokhoz, mint az utóbbi pár évben. Bizony fájdalmas dolog a megélhetés miatt arra a döntésre jutni, hogy elhagyjuk az otthonunkat. Még jobban fáj, ha egy kényszerhelyzet visz el a szülőföldről. De talán annak fáj legjobban, aki otthon van, megpróbál kitartani, mégsem igazi…

„A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.”  (Lukács 1,26–29) Leonardo da Vinci Angyali üdvözlet (Annunciazione, 1472) című képe valami mesteri módon ábrázolja azt, ahogy a mennyei világ belenyúl a földibe. Látjuk Máriát, ahogy a ház előtt ülve egy antik motívumokkal díszített olvasópulton könyvet lapoz: olvasgat, művelődik. Az ajtó nyitva, kicsit beleshetünk a bútorai közé is. Ezen…

C. S. Lewis kedves történetében, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényben (a Narnia krónikái második részében) az elbűvölőnek tűnő hófödte téli táj nem valamiféle kellemes díszletként jelenik meg, hanem egy gonosz boszorkány zsarnoki uralmának a kifejeződése. A soha véget nem érő fehérség megbénítja az örök tavaszra teremtett világot, és ami a legrosszabb: a zord időben nincs az ünnepnek helye. „Az ő műve a narniai örök tél. Mindig tél van, de soha sincs karácsony” – panaszolja Tumnus úr, a faun Lucynak, aki épp most toppant be ebbe az új világba. „Hú, ez tényleg borzalmas lehet!” – hangzik a szörnyülködő válasz…

Hideg havas eső kopog a kapucnimon. Igazából örülök neki. Jólesik decemberben havat látni, még akkor is, ha estére már csak a latyakban gázolunk. Sietve odapillantok a már kivilágított térre. Csodaszép minden. Ámulatba ejtő fények, csillogó díszek, illatos fenyő, óriási adventi koszorú, gőzölgő forralt bor. Minden, minden annyira különleges, csillogó, annyira lelket melengetően ünnepi. Oldalt pedig ott áll a betlehem. A fából faragott puritán figurák szinte magukhoz ragadják a figyelmemet. Pedig nem csillognak-villognak, csak szelíden néznek felém, miközben a csípős szélben megzizzen a széna. Észreveszem, hogy fázom. Ránézek a kisdedre, vajon ő nem fázik? Szegényke. A pillanat töredéke alatt emlékeztet az…

József Attila gyerekkoromból jól ismert versét (Betlehemi királyok), apukám még most is szívesen idézi nekünk. Olyannyira családi kedvencről van szó, hogy a képzeletemben a napkeleti bölcsek egészen sokáig Gáspár, Menyhárt és Boldizsár néven éltek, és közvetlenül az arany, tömjén és mirha hármasa mellett raktároztam el őket a fejemben. A népmesei világot megidéző költemény nem akar teológiai magasságokba emelkedni, az isteni titkokról absztrakt és megfoghatatlan módon értekezni, helyette nagyon emberi módon festi le a betlehemi történet egy fejezetét. Egyszerű embereknek hirdeti karácsony örömüzenetét, az ő nyelvükön. Olyan tiszta hangon, amely nem ügyel a politikai (vagy teológiai) korrektségre, de helyette őszinte és…

Jézus megszületésének története mindig is megmozgatta azok lelkivilágát és fantáziáját, akik sosem elégedtek meg a bibliai történet meghallgatásával vagy elolvasásával. Ők voltak azok, akik feltették a kérdést: mi lett volna, ha én is ott vagyok az első karácsony éjszakáján? Ezeknek a művészeknek köszönhetjük népdalainkat, amikben elmondták, mennyivel jobb dolga lett volna Jézusnak, ha egy kicsit másabb földrajzi koordinátákon jön világra: „Ó, ha Magyarországban,Bicske mezővárosbanJöttél volna világra,Akadnál jobb országra”. Egyik előző posztunkban olvashattatok arról, hogy az első keresztyének miként helyezték el Jézus születését, halálát, megváltó művét a saját élettörténetük keretein belül. Ma egy kortárs interpretációról szeretnék írni nektek, ami nem kisebb…

Mindenki ismeri Charles Dickens klasszikus regényét, a Karácsonyi éneket. Sokan olvastuk, talán feldolgozásokat is láttunk belőle. A goromba, szőrösszívű Scrooge-nak – aki dühöngve figyeli az emberek ünnepi készülődését, undokul elkergeti az adománygyűjtőket, megvetéssel beszél egyetlen rokonával – szenteste vendége érkezik. Meglátogatja Jacob Marley, a hét éve halott üzlettársa, és figyelmezteti, hogy még három szellem fog érkezni hozzá a következő éjjeleken. Scrooge kelletlenül bár, de a karácsony szellemeivel látogatást tesz a múltba, a jelenbe és a jövőbe. Főhősünk a látottak után teljesen megváltozik, pálforduláson megy keresztül. A rosszból jó lesz, a gonosz szív megtanul szeretni. Igazi karácsonyi happy end. Különösen elgondolkodtatott…