George Friedrich Händel grandiózus alkotása, a Messiás az évszázadok során már templomot csinált koncerttermekből, csarnokokból és az én szobámból is. Az oratórium egész szövege bibliai passzusokat vesz alapul, a megígért Messiásról, a Fiú születéséről, szenvedéséről és megváltásáról szól. A csatolmányként meghallgatható ária szövege Ézsaiás könyvéből származik, és Krisztus születését jövendöli meg. Az előadó basszbaritonja belesimul a harmóniába, a hangszerek pedig mesterien körülölelik. Egyfajta hitvallásként ismétli újra és újra:
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1)
Számomra kevés olyan ige van, ami ennél érzékletesebben fejezi ki, hogy mit jelent a világ számára a Szabadító születése. Újra és újra elolvasom. Mi vagyunk a nép, amely sötétségben jár, amely a homály földjén lakik. Kétezer évvel ezelőtt pedig beköszöntött a világosság. A fény lejött a mennyből. Isten Fia megszületett.
Minden évben megemlékezünk erről a megismételhetetlen eseményről. Sok mindent aggattunk az ünneplésünk köré: girlandot, fát, díszeket, ajándékokat. Elneveztük a karácsonyt a szeretet ünnepének, és tökéletesen igazunk is van. Isten irántunk közölt szeretetének az ünnepe ez. Azonban sokan vagyunk, akik az idei évben is, ma is sötétségben járunk. Akik tapogatózunk, akiknek kihunyt a mécsesünk. De most, amikor az egész világ díszpompába öltözik, itt az ideje, hogy rátekintsünk erre a világosságra. Hogy meglássuk azt a fénysugarat, amit Isten közöl velünk a Fiában. Ezt olyan sokszor láttuk már, és olyan sokszor fordítottuk már el tőle a tekintetünket… Nézzünk rá a jászolban fekvő, gyermeki ábrázatot felvett kis Jézusra, és szembesüljünk azzal, hogy Ő a fény, aki beragyogja a halál árnyékának földjét! Ezzel együtt pedig a mi szívünket is.
Keresztyén Eszter
