“Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” 1Móz 12,1 Van, hogy olyasmi feladását, elhagyását kéri az Isten, amit sosem gondoltunk volna. A fenti igében például ilyen a család és a lakóhely. Talán furcsának is tűnik először, és értetlenkedhetünk is, hogy miért kér egyáltalán ilyet az Isten? De hadd szögezzem le, hogy nem kér mindenkitől ilyet Isten, nem kell mindenkinek elhagyni az otthonát és a családját, ezért valóban nagyon fontos, hogy tisztán lássa az ember, hogy az Isten tényleg ilyet kér-e tőle. Jézusnál is hallunk olyanról, amikor az egyik…
Mindig nagyon várom a böjti napokat, mert ilyenkor lehetőségem van egy kicsit megállni, újra rendezni a soraimat, időt tölteni Istennel, várni, kutatni, hogy milyen tervei vannak velem. Legutóbb is úgy terveztem, hogy majd jó sokat leszek csendben, igét tanulmányozok, imádkozom, nagyokat sétálok – csak én és az Úr. Ehhez képest újra és újra azon kaptam magam, hogy emberekkel vagyok körülvéve, egyik szolgálatból csöppenek a másikba, és csak nagy nehezen sikerül dedikált időket kiszakítanom arra, hogy Istennel kettesben töltsek időt. Amikor ezt szóvá tettem az Úrnak, egy József Attila idézetet kaptam válaszul: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.”. Igen,…
Isten feltétel nélkül szeret minket. Annyira szeret, hogy elküldte értünk egyszülött Fiát a Földre. A tökéletes, ártatlan Fiát küldte el ide közénk, ahol tudta, hogy szenvedni fog, beteg lesz, megalázzák, és végül meg is fog halni a kereszten. Keresztyénnek vallom magam évek óta, ezért azt gondoltam, hogy értem is az előző mondatokat, amiket régóta hallok és olvasok. Olyan alapvetés volt a fejemben a megváltás ténye, hogy nem gondoltam bele elég mélyen abba, hogy mit is jelentett az Istennek, amikor feláldozta értünk Jézust. Úgy igazán, fizikailag, mit érezhetett és mi motiválta. Hiszen sokszor olvassuk a Bibliában, hogy az Atya is érez,…
Örvendetes, hogy sok-sok jó gyakorlat létezik már a kisgyermekes anyukák és apukák bevonásával kapcsolatban a gyülekezeti életbe. A legszerencsésebb helyeken üvegfallal elválasztott kényelmes babaszobákból vehetnek részt a szülők is a vasárnapi istentiszteleten, klubok és kiscsoportok is szerveződnek számukra, de még így is sok gyülekezetben kérdéses a kisbabások helye az alkalmakon. És kár lenne tagadni, hogy olyan is létezik, hogy a „síró gyerekes” szülők nem érzik magukat szívesen látott vendégeknek, amikor a hátsó sorokban próbálják csemetéjüket csitítgatva meghallgatni a prédikációt… Így évekre, vagy akár véglegesen is kieshetnek a gyülekezeti életből. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egyébként az otthoni,…
Hétfő, kedd…péntek. Most komolyan? Már megint hétvége van? Mikor teltek el így ezek a napok? – tesszük fel a kérdést hétről hétre. Valljuk be: a ma emberére nagyon jellemző a túlvállalás, pörgés, teljesen betáblázott hetek, sőt, hónapok. Régebben azt gondoltam, minél több dolgot vállalok magamra, annál fontosabb, értékesebb leszek mások szemében. Sokszor esünk abba a hibába, hogy nem tudunk vagy nem akarunk nemet mondani. Előfordulhat, hogy már tele a naptárunk, de egy olyan dologra kérnek meg minket, amit egyszerűen a szívünk nem enged visszautasítani. Érthető, hiszen jelen akarunk lenni a közösségünkben, a munkánkban, a szolgálatban. Segíteni szeretnénk azoknak, akik számítanak…
„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt 37:4) Sokak számára közkedvelt ige ez, de legtöbbször a második fele miatt. Mert sokszor van bennünk, hogy de jó lenne, ha megadná Isten azt, amire vágyunk. Pedig ennek az igének az eleje a lényeg. Gyönyörködni Istenben… Te tudsz gyönyörködni az Istenben? Csak úgy megállni és rácsodálkozni mindarra, amit teremtett, amit adott, ami Ő maga. Megállni és gyönyörködni alkotásaiban. Megállni és csodálni az Istent önmagáért. Megállni, semmit sem kérve, csak minőségi időt tölteni az Úrral. Annyira fontos ez a hívő ember életében, mint a hit. S legtöbbször mégis ez marad el. Pedig a…
Az utóbbi időben arról szólt a hitéletem, hogy nehéz kérdéseken gondolkodtam. Talán időnként elkerülhetetlen felülni egy ilyen vonatra, de azt hiszem, készen állok a leszállásra. Épp ezért mostanában jobban rezonálnak velem azok a gondolatok, amelyek arról szólnak, hogy nem olyan bonyolult ez az egész, mint ahogyan sokszor én hiszem. Csak szeretni kell Istent és kész. Gyönyörködni benne, és valódi örömet és hálát érezni Jézus áldozata miatt. Azt mondják, ennek az őszinte örömnek az átélése nélkül pont a lényeget hagynánk ki a keresztyénségünkből.Na most, tudom, hogy a valami miatti őszinte öröm érzésére törekedni olyasminek az erőltetése, amit valószínűleg lehetetlen erőltetni. De…
Tizenegy év hosszú idő, főleg egy blog életében. Ezalatt nemcsak a világ változott körülöttünk, hanem mi is: szerzők, olvasók és maga a blog is. Volt, hogy könnyedén repkedtek a szavak, máskor hosszasan formáltuk őket, de egy dolog mindig állandó maradt: Isten jelenléte, akinek kegyelméből ez a szolgálat mindig erőre kap. Ezen a különleges évfordulón a szerzőink megosztják veletek gondolataikat, emlékeiket és érzéseiket az elmúlt 11 évről. Köszönjük, hogy velünk tartottatok és tartotok, ha az Úr kegyelme úgy akarja, akkor még sok évnyi közös történet vár ránk! Laskoti Zoltán:Sokszor elfelejtem, hogy számomra a TeSó blog életrehívása jelentette a kárpátaljai szolgálat kezdetét.…
Az elmúlt hónapban Linda Dillow A társ című könyvét olvastam, ami nem kis gondolkodni valót hagyott maga után bennem. A könyvet a szerző kifejezetten nők számára írta, gyakorlati tanácsokat adva benne nekünk arra, hogyan válhatunk igazi társakká. Őszintén beszél az általa megélt nehézségekről és tapasztalatokról. Nagyon jól bemutatja az Isten szerinti női szerepkört és annak megélését a házasságban. Isten mindannyiunkat egyedinek teremtett, és kívül-belül különböző adottságokkal ajándékozott meg. Külsőleg is nagyon sokfélék vagyunk, és belső adottságainkat tekintve is különbözünk egymástól: vannak közöttünk bátrak, érzékenyek, félénkek, kitartóak, türelmesek – és a sort még hosszan lehetne folytathatni. Istenben nekem ez tetszik a…
Közös képek. Szerelmes regénybe illő szövegek. Szívecskék. Közös zenék, élmények, utazások. Csak néhány azon dolgok közül, amikkel nap mint nap találkozhatunk a különböző közösségi oldalakon. És ezeket látva talán időnként megfogalmazódik bennünk a gondolat, hogy mennyire jó lehet a másiknak, milyen tökéletes az élete, a kapcsolata, a házassága, és bárcsak a miénk is ilyen lehetne, minket is így szeretne a párunk. Különösen igaz ez egy olyan héten, amikor látszólag az egész világ a szerelmet és/vagy a házasságot ünnepli. Ilyenkor talán még jobban ott van bennünk a vágy arra, hogy hasonlítgassunk, az életünket, a kapcsolatunkat egy másik páréhoz mérjük. És így…
Az Ellian és a mágikus kötelék egy 109 perces, spanyol-amerikai animációs rajzfilm, amely a Netflix és a Skydance gondozásában jelent meg 2024-ben. Első benyomásra olyan, mintha Disney vagy Pixar rajzfilm lenne – nagyon szép grafika és rengeteg betétdal kíséri a történetet. A szereplők hangját adó színészekre sem lehet panaszunk, Nicole Kidman mellett Javier Bardem, John Lithgow és Rachel Zegler is megjelenik közöttük. Főhősünk Ellian, a 15 éves hercegnő, akinek szüleit egy gonosz varázslat szörnyekké változtatta. Így Ellian élete rendkívül megnehezült: intéznie kell az államügyeket, és jól eltitkolni a nép elől, hogy a királyi párral komoly zűr van. Megpróbál megoldást keresni, és szüleivel…
Az idei ökumenikus imahét első estéjén Beregszászban az Isten Fiának megszületéséről, testté lételéről volt szó. Az atya János evangéliumából olvasott, s különösen megragadott az a fél vers, mikor Jézusról szólva ezt mondja az ige: …láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét… (Jn 1,14/b). Rögtön eszembe jutott a kép, amikor Mózes találkozik a mindenható Úrral, jelen van az Isten dicsőségében, és ragyogóvá, sugárzóvá válik az arca. Aztán minden további alkalom után, amikor az Úr színe elé járul, úgy lép a nép elé, hogy lepellel takarja el az arcát e ragyogás miatt. Az Isten jelenlétének, dicsőségének valamiféle visszatükröződése önkéntelenül is…