Az Ellian és a mágikus kötelék egy 109 perces, spanyol-amerikai animációs rajzfilm, amely a Netflix és a Skydance gondozásában jelent meg 2024-ben. Első benyomásra olyan, mintha Disney vagy Pixar rajzfilm lenne – nagyon szép grafika és rengeteg betétdal kíséri a történetet. A szereplők hangját adó színészekre sem lehet panaszunk, Nicole Kidman mellett Javier Bardem, John Lithgow és Rachel Zegler is megjelenik közöttük. Főhősünk Ellian, a 15 éves hercegnő, akinek szüleit egy gonosz varázslat szörnyekké változtatta. Így Ellian élete rendkívül megnehezült: intéznie kell az államügyeket, és jól eltitkolni a nép elől, hogy a királyi párral komoly zűr van. Megpróbál megoldást keresni, és szüleivel együtt felkerekedik (azaz inkább futva menekül), hogy megtörje az átkot.
A mese már 6 éven felülieknek is ajánlott, hiszen nem tartalmaz erőszakos cselekményeket, zajos hanghatásokat és egyéb, gyerekekre káros jeleneteket. Mégis azt javaslom minden felelős szülőnek, hogy ezzel a rajzfilmmel óvatosan bánjunk. Így utólag örülök, hogy hamarabb néztem meg, mint a tízéves fiam, mert biztos vagyok benne, hogy az Ellian fontos kérdéseket vet fel a legtöbb gyerekben, akár érintett a témában, akár nem. És ezekre nem árt felkészülni.
Csak a rajzfilm végén derül fény arra, hogy Ellian szüleinek átváltozása saját hibájukból történt, nem valami gonosz, külső fortély miatt. Azért változtak át, mert álladóan vitáztak. A mese témája alapvetően a válás, illetve a szülők konfliktusainak érzelmi hatása a gyermekre. Szögezzük le, hogy ez egy rendkívül hiánypótló feldolgozása egy nagyon aktuális témának. Számos család küzd a belső konfliktusokkal, és igen-igen gyakori, hogy ezeknek a csendes elszenvedői a gyermekek. Erre talán csak akkor döbbenünk rá, amikor már komoly a baj – valahogy így történik Elliannal is. Mert a hercegnő bizony nem veszi észre, hogy a szülei között nem mennek jól a dolgok. Úgy érzi, hogy minden családban vannak viták, és olyan biztonságban érzi magát a szüleivel, hogy egyáltalán nem számol a család szétesésének lehetőségével. Számos kalandon kell átvergődniük közösen, mire elérnek a célhoz, és kiderül, hogy mi a család alapproblémája. Sajnos a szülők még ekkor sem a gyermekre koncentrálnak, hanem a probléma gyors megoldására. Így kezd Ellian maga is szörnnyé változni. Mikor elveszíti a biztonságérzetét, a bizalmát a szülők iránt, kicsúszik a lába alól a talaj, és úgy érzi, hogy az egész élete hazugság volt.
Azt gondolom, hogy nagyon nehéz ezt a témát jól kezelni, főképp, ha érintettek vagyunk bármilyen szinten. Nem kell a válásig menni, elegendőek a mindennapi apró szurkálódások, veszekedések a felnőttek között ahhoz, hogy a gyermekünk érzelmi élete labilissá váljon, és a szó szoros értelmében egy kis érzelmi szörny váljon belőle, akivel aztán nemhogy a szülők, de a tanárok és a külső szakemberek sem tudnak mit kezdeni.
Ne ringassuk magunkat abba a hitbe, hogy egy jól tálalt rajzfilm a fenti komoly problémakört megválaszolja és megoldja helyettünk. De abban segíthet, hogy elkezdjünk foglalkozni a problémával. Abban is segíthet, hogy mind szülőként, mind gyermekként picit kitörjünk a saját családi szerepünkből, és megpróbáljuk empatikusan, értőn meglátni a másik nézőpontját is. Ezért jó szívvel ajánlom ezt a rajzfilmet mindenki számára – az érintettek részére pedig mindenképpen közös megnézésre, különös figyelemmel a felmerülő kérdések őszinte megválaszolására.
Nigriny-Demeter Adrienn
