Közös képek. Szerelmes regénybe illő szövegek. Szívecskék. Közös zenék, élmények, utazások. Csak néhány azon dolgok közül, amikkel nap mint nap találkozhatunk a különböző közösségi oldalakon. És ezeket látva talán időnként megfogalmazódik bennünk a gondolat, hogy mennyire jó lehet a másiknak, milyen tökéletes az élete, a kapcsolata, a házassága, és bárcsak a miénk is ilyen lehetne, minket is így szeretne a párunk.
Különösen igaz ez egy olyan héten, amikor látszólag az egész világ a szerelmet és/vagy a házasságot ünnepli. Ilyenkor talán még jobban ott van bennünk a vágy arra, hogy hasonlítgassunk, az életünket, a kapcsolatunkat egy másik páréhoz mérjük. És így van ez akkor is, ha egyébként már van annyi élettapasztalatunk, hogy tudjuk, nem biztos, hogy az elénk jövő kép a valóságot tükrözi.
Mert attól, hogy az általunk látott képen az a másik pár mosolyog, még nem jelenti azt, hogy nem élnek együtt problémákkal. Nem jelenti azt, hogy nincsenek megélhetési gondjaik, nem küzdenek gyermektelenséggel, nincsenek mély és megoldatlan problémáik a kapcsolatukban, sőt egész extrém esetekben akár még érzelmi vagy fizikai bántalmazás is rejtőzhet azok mögött a mosolyok mögött.
A Szentírásban nem sok házasságtörténetről olvasunk, és amelyek megjelennek, azokban is inkább a problémákról van szó. A megoldatlan konfliktusokról (Ábrahám hazugsága Sárával kapcsolatban), a meddőség problémájáról (Anna és Elkána) vagy a házastársi hűség kérdéseiről (Hóseás és Gómer) – hogy csak néhányat említsek. De legyen bármekkora a probléma ezekben a kapcsolatokban, Isten mégis képes valamilyen megoldást adni ezekre. De ezek a megoldások nem általános, hanem személyre szabott megoldások. Nem minden kapcsolat követi ugyanazt a megoldási sémát, még akkor sem, ha a probléma ugyanaz. Elég csak Sára és Anna történetére gondolni.
Ha ránézel a kapcsolatodra, a házasságodra, akkor valószínűleg te is látsz olyan dolgokat, amikben lehetne jobb a ti kapcsolatotok is, vagy olyan problémákat, amiket jó lenne megoldani. És ilyenkor jön elő még inkább a vágy arra, hogy összehasonlítsuk magunkat azzal a másikkal, akit az interneten vagy a való életben látunk, és azt mondjuk, hogy „bezzeg nekik…”. De nem kell, hogy ezt tegyük. Én hiszek abban, hogy Isten mindannyiunk számára egyéni utat készített, és ez igaz a kapcsolatainkra is. Mindannyiunk útja más, mindannyiunknak egy kicsit más a kapcsolata, mint a másiké. De én hiszem azt, hogy amilyen gonddal az Úr megtervezte a találkozásunkat, a kapcsolatunkat, ugyanolyan gonddal tervezi meg a szabadulást is a problémáinkból. Ezért arra biztatlak ma, hogy az összehasonlítgatás helyett inkább vegyük észre azt, mi miben vagyunk jók párként, és keressük a megoldásokat Istennel együtt azokra a problémákra, amivel küzdünk a kapcsolatunkon belül. És higgyük el, hogy az Úr képes szabadítást adni.
Rózsa-Gönczy Anna
