„Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a…
Készítettem egy labirintust az elmúlás jeleiből, hiszen az életünk hasonlít ehhez. Talán sokszor azt hiszed, hogy eltévedsz. Hogy feleslegessé válik minden lépted. Pedig nem. El-elakadunk, de a dolgok értelme csak egyre beljebb visz. Nagy léptekkel indulunk el, és úgy tűnik, nem nagy dolog ez az egész. Aztán jön az első elakadás… De nem baj, lépünk tovább. Az élet valahogy ismételgetve tanít minket. Járjuk az idő körkörös útját, ahogyan a falevelekben is a tavasz és a nyár erői nehézkednek lefelé, hogy azután évről évre földdé váljanak. Körforgó ismétlés minden. És mégis haladunk előre. Csak nem az egyenes adja meg biztonságérzetünket. Az…
Van egy igevers, aminek a mélységeibe mostanában egyre gyakrabban gondolok bele: „Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van” (Péld 14,4 Károli fordítás). Csak akkor lesz termés, aratás, ha a föld meg van munkálva, de a munkának vannak melléktermékei, amikkel sajnos számolni kell. Az ökör az ókor egyik legfontosabb multifunkcionális munkagépe volt, ezért ezt az igeszakaszt én így értem: ha valamit kezdeni akarsz az életeddel, készülj fel a trágyahegyekre, amik rád várnak. A legtöbb keresztyén ember meglepődik, amikor szembesül ezzel az igazsággal, mert valahogy ez nem szerepelt a reklámanyagban, amikor Jézus mellett döntött. Bűnbocsánat,…
Néhány évvel ezelőtti izraeli önkéntes évem ideje alatt találkoztam egy kis verssel, ami hatalmas plakáton lógott a helyi templom falán. Nyers magyar fordításban így tudom visszaadni: „Mi az ártatlan bűne? Hol kezdődik? Ott kezdődik, amikor nyugodtan, lógó kezekkel megvonja a vállát, félreáll, begombolja a kabátját, rágyújt egy cigire és ezt mondja: »Nem tehetek semmit«. Nos, itt kezdődik az ártatlan bűne.” Már első olvasásra is megfogott ez a rövid szöveg, mert belesűrűsödik mindaz, amit gyakorta érzek én magam is: a rossz diadalához valóban elég csak annyi, ha azt mondom „nem tehetek semmit”. Egy jól megírt fantasy nem hősként született nagy embereket…
„Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim! Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel? Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban? Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat! Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr. Megszégyenül és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál és megszégyenül egy pillanat alatt!” (Zsolt 6,2-11) „Ha azt gondolnám, hogy…
„Örök harag” – mondja a gyermek, de tíz perc sem telik bele, és ismét önfeledten kergetőzik a másikkal. „Semmi baj” – mondja a felnőtt, aztán évtizedekkel később még mindig felhánytorgatja a vélt vagy valós sérelmeit. Jézus pedig azt mondja: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek, nem mentek be a mennyeknek országába”. A megbocsátás néha hosszú és gyötrelmes folyamat. Amikor úgy rendesen megbántanak bennünket, az nem csak egy sárfolt lesz a lelkünkön, amit le lehet törölni pár kedves szóval. Egy mély vágáshoz hasonlít inkább, egy sebhez, ami nagyon tud fájni. Az ember szenved és azt kívánja, hogy bárcsak újra a…
Október volt. Azokat a kora őszi, napsütéssel átitatott napokat éltük, amelyben az ember már érzi a hideg tél fuvallatát, de még benne ragad a nyár forgatagában, és addig kapaszkodik belé, ameddig csak képes rá. Épp a parkban sétálgattam, amikor hirtelen egy érzés kerített a hatalmába. Nem tudtam, nem is értettem miért, de olyan felszabadultságot és hálát éreztem, hogy még én is meglepődtem rajta. Ekkor jutott eszemben a 147. zsoltár egyik verse: „Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek” (Zsolt 147,4). Sokszor küzdök azzal – amivel úgy gondolom, legtöbbünknek meggyűlik a baja –, hogy feleslegesnek és tehetetlennek látom magam. Úgy érzem,…
„Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” (Jelenések 2,10b) A leghűségesebb gyülekezeti tagunk volt. És ma temetjük. 85 évesen is rendszeresen ott volt a gyülekezetben. Nemcsak vasárnaponként, hanem hétköznap is. Gyermeki hittel imádkozott az imaközösségi alkalmakon. Múlt vasárnap még együtt úrvacsoráztunk a templomban, most vasárnap pedig már üres lesz a helye. Ő már egy másik, sokkal szebb istentiszteleten vesz részt. Amikor rá gondolok, egy szó jár a fejemben: hűség. Kitartás valaki vagy valami mellett, akkor is, ha az nehéz. Manapság ez ritka erény. Sokan vannak a gyülekezetünkben fiatalabbak, jobb egészségi állapotban, jobb erőben, akik fele ennyire sem hűségesek.…
„Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37,7) A mai világban rengeteg a zaj. Tele van minden zavaróan sok impulzussal. Minden olyan hangos, harsány, hivalkodó. Olyan korban élünk, amelyet a zaj jellemez és nem a csend. Erre gondolva eszembe jut mamám egyik megjegyzése, amit akkor mondott, amikor túl hangosan hallgattam a zenét: „Mi van lányom? Talán félsz a csendtől?”. Igen, talán így van, talán félünk tőle, vagy már el is felejtettük milyen. Dübörgő zenék, videók, állandóan villódzó fények, Instagram, Facebook, folyamatos üres csevegések. Reggel felkelünk, rögtön kézbe vesszük a telefonunkat, mert olyan fontosak a napi hírek. Bepattanunk a kocsiba, felcsavarjuk…
Nem tudom, ismered-e azt az érzést (remélem, igen), amikor az életben hirtelen valahogy minden a helyére kerül, minden jó, és ezért szinte szorongás tölt el amiatt, hogy tudod, ez az idilli állapot úgysem fog örökké tartani. Amikor kiürül az imalistád, és csak hálaadással tudsz fordulni Istenhez, illetve azzal a kéréssel, hogy minden maradjon így, ahogy van. Miközben tudod, hogy nem fog, mert az élet a változásról szól, az entrópia törvénye szerint minden a rendezetlenség felé halad, minden szétesik, tönkremegy, az egészség nem örök, a próbák és nehézségek pedig periodikusan követik a gondtalan időszakokat. A Máté 11-ben Jézus a sokasághoz beszél,…
Az istentisztelet az egyház legfontosabb életfeltétele, itt és ekkor lesz igazán láthatóvá, hogy mi az egyház célja és rendeltetése: Isten magasztalása, az Ő nevének megvallása és az Ő szolgálatának betöltése. Tudjuk jól, hogy az istentisztelet nem szorítható be heti egy vagy több órai templomlátogatásba, viszont ezek a kiemelt alkalmak (akár ünnepnap, vasárnap vagy hétköznap) olyan közvetlen találkozási lehetőségek Isten és a gyülekezeti tagok között, amelyek kézzelfoghatóvá és egyértelművé teszik az ember számára Isten jelenlétét. Csakhogy a különféle felekezetek másképpen ünneplik ezeket a találkozásokat: más istentiszteleti rendet (ezt nevezzük liturgiának) alkalmaznak, más énekeket énekelnek, talán stílusban is máshogy élik át és…
Amikor gimis koromban először csöppentem be egy olyan rendezvényre, ahol a program része volt a hangosan imádkozás (többek között nekem teljesen idegen fiatalokkal), kellemetlenül éreztem magam. Mint felelés előtt: amíg mások imádkoztak, én csak arra tudtam gondolni, hogy én majd mit fogok mondani. Próbáltam jegyzetelni a fejemben, nem is attól félve, hogy valamit kihagyok, hanem hogy egyáltalán meg tudjak szólalni. Meg hogy ne tűnjön túl „önzőnek” az imádságom, vagy kérésorientáltnak. Sokkal inkább embereknek szánt produkció volt ez a részemről, mint Istennel való beszélgetés. Az sem könnyítette meg a dolgom, hogy a kis imakörünkben ráadásul mindenki körülbelül a Károli fordítás nyelvezetét…