„Harmadszor is szólt hozzá: »Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: »Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.« Jézus ezt mondta neki: »Legeltesd az én juhaimat!«” (Jn 21,17)
Történetünk az Újszövetség egyik legismertebb szembesítése: a feltámadt Jézus beszélget Péterrel, a tanítványok vezéregyéniségével. A beszélgetést az teszi szembesítéssé, hogy a tanítvány megtagadta a Mestert, és szégyenével összezárva visszamenekült régi hivatásába.
A szembesítés során Jézus különleges elbánásban részesíti Pétert: nem emlékezteti múltbeli tagadására, de háromszor is megkérdezi tőle a kardinális kérdést: szeretsz-e engem?
Szeretsz-e engem? Kérdezi tőlem és tőled, hitben annyiszor elbukottaktól Jézus. Nem az érdekli, hány oldalt olvastál a Bibliából, mennyit önkénteskedtél, hány rászorulónak adtál kenyeret. Szereted-e Őt? Akkor is, amikor csalódtál a magadról és a hitedről alkotott képben, akkor is, amikor összeomlottál és szégyent hoztál magadra és Rá is. Mikor senkinek és semminek érzed magad.
Most is elevenen él bennem az emlék, amikor úgy töltöttem időt Jézussal, hogy senkinek és semminek éreztem magam. Tele voltam szégyennel és bűntudattal. Vártam a számonkérést és a jogos büntetést.
Azonban a tanítvány, aki összetörik az Úr előtt, megtapasztalhatja, hogy Ő hiányokat betöltő, emberi szeretetünkhöz és képességeinkhez alkalmazkodó Isten, ahogy már írtam erről korábban itt a blogon ezzel az igeszakasszal kapcsolatban. Bocsánatot és megbízást ad Péternek, nekem és neked is.
Kihez mehetnél hited kudarcával, ha nem hited forrásához? Vidd elé azt a csődtömeget, akinek talán érzed magad. Tölts ma időt vele, fogadd el a megbízásba csomagolt kegyelmet, és újulj meg az Ő szeretetében és szolgálatában!
Laskoti Zoltán
