Valószínűleg mi is ismerjük a műsorajánlók visszatérő tételmondatát: Nincs karácsony Kevin nélkül! Igen, az 1990-ben bemutatott amerikai vígjáték, a Reszkessetek Betörők mára már egybeforrt a karácsonnyal, amolyan ünnepi kötelező darab lett, amit egyaránt élvezhet fiatal és idős.

Megvallom, engem nem vonzanak és kötnek le a karácsonyi filmek, amik klisét klisére halmozva egyfajta giccses ünnepi hangulatkeltésre törekednek, mégis ebben a filmben a cselekmény szálai között mindig látok egy örök emberi állapotot és küzdelmet, amit a Biblia is felszínre hoz és tárgyal.

Kezdjük ott, hogy a főszereplő, Kevin egy gyerekes és kezdetleges társas magányban él a családjával, és szeretne több figyelmet, saját teret, magánéletet. Ezért a karácsony előtti feszült időben egy testvérharc után haragjában és sértődöttségében megfogalmaz egy kívánságot: bárcsak reggelre eltűnne a családja.

A kívánság teljesül és Kevin egyedül marad az ünnepekre, mert a család az ismert körülmények miatt otthon felejti. Eleinte minden móka és vidámság, de aztán ráébred, mennyire nem jó az, hogy egyedül maradt, főleg miután megjelennek azok a komikusan gonosz karakterek, akik be akarnak törni a házukba. Úgy gondolom, hívő keresztyénként itt vehetjük fel a szálat, és nézhetjük ezt a filmet Írással a kézben és szívben. Mert ahogy Kevin egyedül maradt, mi is egyedül maradtunk, távol az Atyától. Ez a bűn állapota. Eleinte tetszetős ez a nagy szabadság, amikor mindent kipróbálhatsz és úgy tűnik, minden szabad, de aztán körbenézve meglátjuk, hogy ahogy Kevin szemétdombot csinál a házukból, mi sem tudtuk megvigyázni és megőrizni a földünket. Nem jó egyedül lenni és gazdátlannak lenni, a mennyei Gazda nélkül pedig nem tudunk jól gazdálkodni az időnkkel, erőnkkel, lehetőségeinkkel. Szomorú állapot az, amikor valaki egyedül akar maradni, és végül magányába zárva átéli, hogy mennyire sebezhetővé tette a nagy társtalanság.

Ugyanis hiába minden leleményesség és bátorság, hiába a csapdák és a bosszantások, Kevin még mindig csak egy gyerek. Nem tudja megvédeni magát, kell Valaki, aki kívülről lép be a történetbe és megmenti őt. Ő Marley, az először félelmetes, aztán mint kiderül, segítőkész hólapátos ember, akinek szintén megvan a maga nyomorúsága és magánya. Vele Kevin a templomban kezd beszélgetni és rájön, nem is olyan félelmetes alak. Van abban valami mennyeien igaz, hogy a templomban megnyílik egymás előtt két élet, kapcsolódik két magányos ember, mintha Valaki egymásra bízná őket.

Enélkül a kapcsolat nélkül Kevin sorsa is másként alakult volna. De a templomi találkozásból szabadulás és szabadítás következett. Ugyanilyen szabadulás és szabadítás születik abból is, amikor karácsonykor egymásra talál a magányos ember és az emberkereső Isten, Jézus Krisztus az Ige körül.

Lehetsz leleményes, bátor és önfejű, mint Kevin, neked sem jó egyedül. Azonban van Valaki, aki társadul szeretne szegődni. Talán a te családod is hiányosan ül majd a templompadban és a karácsonyi asztalnál. Lesz egy hely az életedben, idődben a Megszületett számára? Ha lesz, Ő majd megnyitja szívedet mások felé is és boldogan mondhatod majd: Nincs karácsony Jézus nélkül!

Laskoti Zoltán

⏪Vissza az adventi naptárba

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .