Kedves TeSó!
Talán sosem találkoztunk, de egy dolog bizonyosan közös bennünk: az Istennel töltött időnk egy részét nem a Biblia felett elcsendesedve, a káoszos mindennapjainkban nyugodt perceket keresve, vagy a szolgálat sodrában kifáradva töltjük, hanem egy képernyő előtt. A láthatatlan hideg médium, ami összeköt minket, megtelik élettel, amikor ismeretlenül is egymásra találunk – mi, mint tartalomkészítők és írók, és te, mint olvasó.
Hidd el, számunkra is csodaértékű, amikor rádöbbenünk, hány ilyen ismeretlen találkozást kaptunk ajándékba Jézustól, hány olvasónak nyújtanak támaszt az általunk sokszor elégtelennek, gyengének tartott sorok. Talán így vannak ezzel a szerzőtársak is, de én sokszor éreztem és érzem magam egyedül, magányosnak, amikor írok, sokszor támad az a kétségem, hogy van-e értelme hitből sarjadó tapasztalatokat megosztani a blog felületén. Hiszen olyan nagy az istentelen ellenszél minden területen és médiumban… Azonban minden alkalom, amikor munkánk hatásával találkozunk, megerősít minket, hogy folytassuk, hiszen annak ellenére, hogy az eredeti csapat és a szerkesztők személyes élete is rengeteget változott, egy dolog változatlan maradt az elmúlt 10 évben: az elhívás, amivel az Úr ebbe a szolgálatba állított minket.
Nagyon hálásak vagyunk Érted, mint olvasóért. Akkor is, ha tíz éve látogatod az oldalunkat, akkor is, ha ez az első bejegyzés, amire rákattintasz. Köszönjük, hogy vagy, és annak ellenére, hogy talán semmilyen személyes kapcsolat nincs közöttünk, ma imádkozom érted. Hiszem, ha eddig eljutottál e sorok olvasásában, Jézus végzi az Ő jó munkáját az életedben. Ő pedig nem végez félmunkát, nem kontárkodik, hanem befejezi azt, amit elkezdett, hacsak ki nem utasítják a munkaterületről. Remélem, majd az üdvösségben bemutat minket egymásnak, minden szerzőt és olvasót, aki kapott valamit Tőle a blogon keresztül. Nagyon várom ezt a tökéletesen szervezett közönségtalálkozót, amin talán az angyalkórus ad majd díszkoncertet.
No de ne szaladjunk ennyire előre. Mi még a Föld nevű bolygón élünk, a viharban hullámok dobálják az életünk, a családunk, a gyülekezetünk törékeny hajóját. Azonban a reménység erős horgonya, ami a megváltás titkába kapaszkodik (Zsid 6,19) megtart minket a legnagyobb felfordulásban is. Látásom szerint a blog szolgálata nem más, mint egy láncszem, ami a horgonyhoz kapcsolja a hajót. Lehet, önmagában nem sokat segít és tesz, de rövidebb, szegényebb és talán gyengébb lenne tőle az egész. Kívánom, segítsen neked hited megélésének minden területe és láncszeme abban, hogy kijuss a viharaidból. Megtiszteltetés, ha ebben mi is részt vehetünk.
Születésnapunk alkalmából holnapra összeállítottunk Neked egy tízes listát, az elmúlt 10 év legkedveltebb írásaiból. Fogyaszd egészséggel, ha mindegyiket olvastad már, akkor is találj legalább egyet, amit majd újraolvasol! A Lélek munkája az is, hogy ugyanazok a sorok és mondatok más-más élethelyzetben másképp szólnak, más üzenetet hordoznak.
Köszönöm a hűségedet, köszönöm, ha imádkoztál vagy imádkozol értünk, vagy valamilyen más módon támogatod a szolgálatunkat. Szívből remélem, továbbra is együtt tölthetjük az Istennel töltött időnk egy részét a médium két oldalán. Erősítsen és vezessen mindannyiunkat az Úr!
2024 háborús februárjában szeretettel:
Laskoti Zoltán
