Szerző

Laskoti Zoltán

Szerző

Magamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

Advent első vasárnapján egy dalt hozok nektek, ami olyan, mint a jóféle mézeskalács: régóta aktuális, ünnepi klasszikus, amihez kapcsolódhatunk, vizualitásában és szövegében pedig van annyi hangulat és mélység, hogy átérezhesd: elkezdődött az advent. Arra kérlek, ha van egy kis időd, most állj meg egy kicsit, és nézd végig…

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13) Különböző listákat írunk és ellenőrzünk naponta: rögzítjük a fontos és a kevésbé fontos tennivalóinkat, és arra törekszünk, hogy minél több dolgot el tudjunk végezni a rendelkezésünkre álló idő…

„Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Jézus megfeszítésének napja hangos nap volt. Kiáltott a nép (Mt 27,22–23.25), a Jézust gúnyolók és gyalázók (Mt 27,29.40.44), majd kiált Jézus is, kétszer. A kiáltások mögött indulatok…

„Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél” (1 Sám 15,22) Történetünk egy zavaros helyzetbe vezet bennünket. Saul, az Isten által kiválasztott…

„Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” (3Móz 26,12) Az Úrral való járásnak vannak különösen szép és felemelő részei, amikor eltölt minket a mennyei erő, a bizakodás és a szeretet. Aztán vannak olyan mélypontok is, amikor csalódunk, kiábrándulunk, elmegy a kedvünk a szolgálattól és…

„… beszéded megelevenít” (Zsolt 119,50b) Ha valaha is alkalmam nyílna átkelni egy sivatagon, biztosan nem indulnék el tapasztalt vezető és egy olyan térkép nélkül, amin szerepel, hol találok vizet. Ezek nélkül jó esélyem lenne arra, hogy belepusztulok az útba, és nem lesz, aki visszatérjen a semmiből. Böjt első…

„József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.” (1Móz 41,16) A sokféle ajándék közül, amikkel Atyánk bőkezűen ellát minket, a megnyugtató válasz ajándékára éhezem ki leginkább az elmúlt hetekben. Az áramszünetek által még sötétebbé tett bizonytalanság tovább nehezítette az amúgy sem könnyű…

„Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” (2Pt 1,3) Valószínűleg te is voltál már olyan élethelyzetben, amikor azt érezted vagy éreztették veled, hogy kevés vagy. Talán nem volt meg…

Maradj velünk a hosszú éjszakákon, Uram, és világíts nekünk ígéreteiddel! Gyertyáink elégtek és szétfolytak, akkumulátoraink merülőben, nincs térerőnk, sem internetünk – imádságunk van, míg magába zár a sötét. Visszaemlékezünk a széthulló világ korábbi állapotára. A régi, fényes napokra, mikor mindig jött víz a csapból, a kapcsoló fényt csiholt…

„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) Én a gyomromban érzem először az érzést, összerándul és nem tud már ellazulni. Ezután megfeszülnek…