13. nap – December 13. Úgy érzem, egymással versenyeznek a kirakatok itt a városban, hogy szebbet, hívogatóbbat, szemnek kívánatosabbat mutassanak így karácsony tájékán. És úgy érzem, mintha kicsit mi is versenyeznénk, amikor ajándékot vásárolunk szeretteinknek. Mert mi van, ha nem tetszik, nem érinti meg vagy esetleg nem használható? Nehéz elhinnem, hogy alig két hét múlva karácsony. S bár szinte mindenkinek kitaláltam már valamit, Krisztus ajándéka valahogy még sincs meg. Mert nem tudom, mit is adhatnék Neki úgy igazán. Se aranyom, se tömjénem… Csak én vagyok. Az aggodalmaim, kérdéseim, harcaim és minden elkövetett baklövésem. De ma úgy döntöttem, hogy félreteszek mindent.…

12. nap – December 12. Ha megpróbálnám szavakba önteni, mi számomra az advent, akkor talán egy születésnapi előkészület jutna róla eszembe. A születésnapoknak megvan az az egyedülálló varázsa, hogy akárhányadikat ünnepeljük, mindegyik páratlan a maga módján, mert soha többé nem leszünk újra 10, 20, 40 vagy épp 70 évesek. Valahol így van ez a karácsonnyal és az adventi időszakkal is, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen, ahogyan az idei ünnepi napok is azok. Minden alkalom különleges, ha tudjuk, kitől válhat azzá. Karácsonykor elsősorban a lelkünk és maga az Ünnepelt van előtérben. Isten arra hív, hogy a…

11. nap – December 11. (Thándor Márk Advent c. versének megzenésítése, a Misztrál Csillagvárás  című albumáról) Advent harmadik vasárnapja az öröm és az örvendezés ideje a bűnbánati időszak közepén, amikor az Úr eljövetelének közelségét ünnepeljük. Verszenészként az adventi időszak nem az otthoni csendről és a családi körben együtt töltött felkészülésről szól, hanem a koncertek között megtett számtalan kilométer között meglelt apró pillanatokról, a műsorok alatt az általunk közvetített költői gondolatok mögött rejlő, felfénylő Sugalmazó megtapasztalásáról, vagy a zene és a vers ereje által keltett, a közönség szemében meglátott csillogásról. Évről évre megtapasztalom, mennyire tőlem függ az, miként érkezik el a…

10. nap – December 10. Visszaemlékszem, ahogy kicsi gyermekként valami leírhatatlan ragyogással közeledett felém karácsony. Vártam nagyon, mert akkor mindig békés napunk volt. Vártam, mert együtt voltunk és nekem sem kellett iskolába mennem. Vártam, mert valami megmagyarázhatatlan, leírhatatlan csodafényt gyújtott bennem mindig. Már egy jó ideje nem otthon töltöm adventi heteimet. Ilyenkor a letűnt karácsonyok emléke elevenedik fel bennem. Különösen is az, amelyikben végre a szívembe is elérkezett advent örömteli üzenete: itt van Isten köztünk – méghozzá nem is tétlenül. Abban az adventben nehéz várakozásunk volt. Édesanyám előző két karácsony alkalmával nem tudott közöttünk lenni: szó szerint Isten kezében volt,…

9. nap – December 9. Közeledik. Vasárnap már három gyertya ég az adventi koszorún. Sebesen repülnek a szakrálisnak remélt várakozó napok, de igazából nincs bennük semmi fenséges és semmi szent. Mint közönséges hétköznapok találnak rám és hagynak el. Nem feltöltő a várakozás, hanem tompán és közömbösen peregnek az egyre gyűlő homokszemcsék.  Nem békés a várakozás, hanem a mizéria kezd berendezkedni kis lelkünkben. Nem nyugodt a várakozás, hanem olyan, mint a vakon rohanó eszeveszett hajsza, mikor az ember a vonatot igyekszik elérni, és a szaladásban nem vesz észre senkit maga körül. Talán azt sem veszi észre, akire épp vár… … Pár…

8. nap – December 8. Hideg volt. Meg köd. Áthatolhatatlan köd. A felém magasodó fenyők tűlevelein vastagon állt a dér. Szürkésfehérben izzott a decemberi éjjel. A lélegzet párafelhőként csapódott ki a légbe, a hideg levegő elárasztotta a tüdőmet. Mégis gyöngyözött a homlokom. Ostrom alatt álltam. Csúfságok, bűnök, gonoszságok, vágyak, rossz gondolatok, érzékek hada vonult fel ellenem. Démonok ocsmány serege, ördögök rút csapata támadott rám. Marcangoltak, téptek, nagyokat és mélyeket haraptak belőlem. Úgy gondoltam, hogy már nem maradt hús rajtam. Sírni se tudtam. Szólni se tudtam. Lélegezni is csak alig-alig. Szégyelltem, hogy áldozat lettem, pedig állnom kellene erősen. De fájtak a…

7. nap – December 7. Az idei adventi koszorúban számomra az a legcsodálatosabb, hogy a kisfiam csillogó szemekkel vizsgálgatja a színes gyertyákat és apróságokat rajta. Talán még nem érti, hogy miért gyújtunk gyertyát. Másfél éves. Őt most az érdekli, hogy felkapaszkodjon, felmásszon a székre, utána az asztalra, és elérje azt a csodálatos, különleges valamit. Kicsit sem foglakozik azzal, hogy közben leeshet a székről… esetleg megszúrhatja egy fenyőág… és mi lesz, ha megfogja az égő gyertyát? Először aggódó, a sokféle veszélytől óvni akaró anyai szívvel ültem mellé, hogy elkapjam mielőtt lepottyan. De aztán együtt néztük a gyertyákat, közben elmeséltem neki, hogy…

6. nap – December 6. Találkoztam egy lecsupaszított adventtel. Levetkőzött minden giccset, sőt hagyományt is, és én nem tudok mihez kezdeni a lényeggel. Kényszeresen koszorút akarok csinálni, mert itt nincs. Ahogy nincs forró, fahéjas kakaó, nincs hópehely, nincs csendes éj, nincs vásár sem. Eddig ez jól is van. Idén a várakozás csendes, mentes minden kulturális sallangtól. Csakhogy a másik oldal is eltűnt: nem fogok találkozni a családommal, nem várok arra, hogy együtt örülhessünk a karácsonyi vacsorának, nem várhatok arra, hogy egy hangulatos este ajándékozunk a barátaimmal. Akkor ez a karácsonyvárós adventi időszak végtére miről is szól? Igazából kettesben az Úrral…

5. nap – December 5. Adventi hangok, fények, illatok, hangulatok… rajongok értük. December közeledtével már izgatottan várom, ahogy az ünnep beköltözik a hétköznapjaimba. Szinte minden idegszálam megfeszül és habzsolva vadászok mindenre, ami a karácsony közeledtét jelzi. S bár az agyam tudja, hogy jól felépített marketing eredménye a legtöbb dolog, amit látok és hallok, de mégis a lelkem szinte kacarászva ugrál a benyomások között. Ilyenkor „szép Tündérország támad föl szívemben” és „megszáll egy titkos, gyönyörű igézet”. Igen, mert minden egy kicsikét más ilyenkor, még a pőre, lecsupaszított emberi lelkek is. Ilyenkor mindenki kicsit jobban segít, jobban adakozik, kicsit kedvesebb, emberibb arcok…

4. nap – December 4. Sötétség, homály… nagyhatalmak közötti kiszolgáltatottság, háború, függés… hataloméhes, korrupt vezetés… szegénység, bizonytalanság, szorongás, félelem, irányvesztettség… Isten segítségében való bizonytalan bizakodás… majd a rossz döntések utáni pusztítás… Ebben a bizonytalan, feszültséggel teli, nagyon nehéz korszakban szólal meg Jeremiás által Isten üzenete, és ad reménységet népének. „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban.  Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk!” Jeremiás 23, 5-6 Nagy bátorítás…

3. nap – December 3. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. (Ézs 40, 1-5) Vigasztalás, bűnhődés, útépítés, felemelkedés és lesüllyedés, egybesimulás és az Úr dicsőségének megjelenése – olyan ez a rövid igeszakasz, mintha…

2. nap – December 2. https://www.youtube.com/watch?v=U7RYSQvrUrc Uram! Süket világban élek, és én is bezárkózom süketségembe Előled. Futok, bújok, nehogy meghalljam szavadat. Sietek, vásárolok, fenyőfadíszítést és ajándékozást tervezek, mindeközben elkerüllek Téged, nehogy le kelljen ülni Veled egy kicsit beszélgetni. Idejét sem tudom, mikor beszélgettünk, Uram… Nem a sablonos bájcsevejre gondolok, hanem arra, amikor tényleg eléd viszem minden bajomat és rossz döntésemet, te pedig jössz és nem foltozgatsz, hanem új szívet és új erőt adsz. Fuldoklom, mert nem találok senkit, akivel teljesen őszinte lehetnék. Úgy szeretnélek meghívni egy teára a lakásom védett kis zugában, és ott kiönteni eléd az életem, gondolataim. Egy…