„Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak.” (Dán 2,21) Sokszor nyugtalanok vagyunk. Szétnézünk a világban, és akár a politikai, a társadalmi, a környezeti tényezőkre tekintünk, lebiggyed az ajkunk. Fejünket csóváljuk, és szokásosan elégedetlenkedve – vagy épp felháborodva – állapítjuk meg: nem így kéne ennek lenni. Ez az ige mégis azt mondja, hogy Isten tudja, hogy hogyan kell a dolgoknak lenni. Ő tudja, mit csinál. Ura a helyzetnek, és megengedi, hogy a világ változzon, hogy más, talán nehéz idők jöjjenek. Ő a korok és…

 „Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.”  (Zsolt 41,4) Valamennyien tudjuk, hogy milyen betegnek lenni, és nem szeretjük. Hiszen fájdalmakkal küszködve a legnehezebb elfogadni azt, hogy minden okkal történik. Hogy Isten tudta nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Szenvedések között a legkevésbé akaródzik elhinni, hogy Isten ezzel valóban jót akar. Mert félünk, hogy súlyosbodik. Hogy nem épülünk fel. Mert nem tudunk mást tenni, csak remélni a javulást, nézni a plafont, bámulni ki az ablakon, szedni a gyógyszereket, tűrni a fájdalmat és várni, hogy múljon az idő. Igen, néha szembe kell nézni a betegséggel bármennyire…