„Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.” (Zsolt 38,9) Ó, jöjj, ó jöjj, Immánuel! Vagy várj – jöhetek inkább most én? Tudod, a gondokkal, a bajokkal, a rohanással. A betegséggel, az újabb veszekedéssel, a kilátástalansággal. Azzal, mikor nem hallgattál meg. Amikor kiszolgáltatott és védtelen voltam. Előtted. Olyan sok bennem a szomorúság. S félek, hogy ezt most a karácsony mézes-mázos, fényekkel teli hangulatvilága sem oldja meg. S a bajt csak tetézi, hogy mikor körülnézek, a szeretteim körében is csak tornyosuló problémákat látok. Tudom, hogy most nekem kellene támasznak lennem. Ablaknak, melyen keresztül ragyog a világosságod. De az én…
„Új neveden szólítanak téged, amelyet az Úr maga ad majd neked.” (Ézs 62,2) Ezek a szavak évezredes távolságból szólnak hozzánk a mában. Egy megalázott, kifosztott, meggyötört, megszégyenített népnek hangzottak el először a fogság idegensége közepette. Isten népének legsötétebb adventje volt ez: elhagyott, reménytelen és szerencsétlen időszak, amikor szó szerint „féregnek” látta saját magát másokhoz viszonyítva. Valakinek, akit még Istene is hátrahagyott, és nem törődik velük, nem érdekli a helyzetük. Egy-egy ilyen pillanat talán számunkra is ismerősnek hathat. Amikor a gödör mélyéről – vagy még mélyebbről – gyenge és erőtlen hangunk is csak a lemondás keserűségével hangzik fel. Ilyenkor önmeghatározásunk, saját…
„Beszélj minden hozzáértő emberrel, akinek művészi képességet adtam…” 2Móz 28,3 Szívből, mélyen hiszem azt, hogy a művészet Isten egyik legszebb földi ajándéka az emberiségnek. Előfordul, hogy egy zeneszám kisegít bennünket, amikor elfogynak a szavak. Egy festményt, képet szemlélve időnként többet megtudunk az alkotóról és mondanivalójáról, mint ha órákon át beszélgetnénk vele. Ha pedig a szavak szelíd igába kerülnek, és immár irodalomnak nevezzük azokat, valóságos lelki vegytisztítóként hathatnak ránk. Amikor Áront, Mózes testvérét pappá szentelik, maga Isten szólítja fel Mózest, hogy konzultáljon a művészetben jártas emberekkel, és úgy készítsék el Áron ruháját. Az egész fejezet arról szól, hogy Isten részletesen meghagyja,…
„Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.” (Zsolt 29,11) Szerintem ez az igevers akkor mozdítja elő igazán a békességünket, ha megnézzük a teljes – egyébként rövid – zsoltárt. Bennem mindig egy korábban hallott, őszinte csodálatot árasztó felvétel hangján szólal meg ez az igeszakasz. A zsoltár az Isten hatalmasságát, erejét, méltóságát közvetíti. Örömmel tölt el, hogy Ő az én Atyám, aki az elképzelhetetlen mértékű erejéből ad nekem is annyit, amennyiről álmodni sem mertem. Ő ad békességet olyan helyzetekben is, amelyekben korábban el sem tudtam azt képzelni. Ma zengjen bennünk az Úr hangja, és magasztaljuk Őt, bármerre is visz…
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsolt 32,8) Van valaki, aki jobban tudná nálam, hogy mi a jó nekem? Igen, van. Ő, a Teremtő és Alkotó, aki pontosan tudja, milyen keretek között vagyok biztonságban, hogyan működöm a legoptimálisabban, mi tesz igazán boldoggá és teljessé. Rajtam tartja a szemét, s ha rossz felé indulok, elém áll, irányba állít. Néha értem, miért jobb az a másik út, valamikor csak elhiszem. Vagy duzzogva beletörődöm, hogy megint saját életre kelt a navigációm. Atyám, köszönöm, hogy szünet nélkül jelen vagy az életemben, és Benned enyém lehet minden,…
„De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.” (Préd 3,13) Sokszor visszaköszönő problémaként tűnik fel keresztyénségünkben, hogy az Isten és ember közötti kapcsolatot elspiritualizáljuk, ellelkizzük, mintha Isten csak az üdvösségünkkel foglalkozna, mintha nem érdekelné az, hogy hétköznapi „világi” tevékenységeinkben hogyan és miképpen élünk. Az ilyenfajta megközelítés szerint az ember is két részre szakad: egyrészt ott van a „szent” része az életemnek, az Istennel való kapcsolatom, az egyéni kegyességem; másrészt viszont van a „minden más” kategória, az életem „alantasabb” tevékenységeinek összessége, ami nem is vonható bele Isten dicsőítésébe és szolgálatába. Nos, a Szentírás szerint…
„Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18) Minden nap kinyitni a lelki tartalmú adventi kalendáriumot. Elolvasni a napi igét. Lefekvés előtt imádkozni. Meggyújtani a gyertyát az adventi koszorún. Adakozni. Vasárnap templomba menni, és végig odafigyelni az igehirdetésre… Megpróbálok mindent kipipálni a keresztyén to-do listámról, mert idén nem akarok „üres” adventet. Érzem, hogy kiégtem, kevés az energiám a dolgaimra és más emberekhez is. Túl sok a teendő és én túl kevés vagyok hozzá. Szükségem van Isten nyugtató, de buzdító és reményt adó jelenlétére is. Idén nem fér bele, hogy az ünnep elrepüljön a fejem fölött. „Közel…
Sok mindenbe belenyúltam a héten, Uram. Rátettem a kezem mások idejére és pénzére, mikor elvettem tőlük. Elém tettek egy kívül-belül mocskos zsákot, ami tele volt megalkuvásokkal, és kérték, nyúljak le az aljára. Jól megfizetik, utána pedig te megmosod a kezem. Én pedig könyékig belemerültem a zsákba – nem azért, mert igazán szükségem volt rá, hanem mert vágytam az aranyra, amit ígértek érte. Jobban ráállt a kezem a borospohárra, mint az imádságra, inkább ütöttem, mint simogattam. Kezet fogtam azokkal, akiket később elárultam. Jöjj, és mosd le véreddel a mocskos kezeimet! Sokfelé jártam a héten, Uram. Eljutottam az önsajnálat széléig. Én, az…
Egy időszakban kerestem egy olyan részt a Bibliában, ahol le van írva, mit érzünk egészen pontosan, amikor szeretetet érzünk valaki iránt. Találtam leírást arról, hogy milyen a szeretet, mit tesz vagy nem tesz, arról viszont, hogy hogyan tudnám kiváltani a szívemben ezt az érzést, nem találtam útmutatót vagy to-do leírást. Nem véletlenül van ez így. Szánt szándékkal úgy teremtette meg Isten az emberi agy működését, hogy az érzéseinket nem tudjuk pontosan szavakkal megfogalmazni. Ő teljesen más módon akarja megismertetni velünk a szeretet mivoltát, amit ha egyszer megértünk, az egész életünket megváltoztatja. Egy másik megközelítésben a szeretetről azt olvastam: ,,A szeretet…
„Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.” (Zsolt 16,7) Isten eszköztára végtelen és változatos. Van, hogy egy bibliai szövegen, egy bölcs emberen, egy ismerős helyzeten keresztül szólít meg. És igen, van, hogy jön egy félrerakhatatlan, kikerülhetetlen érzés és egyszerűen csak tudom, mi a helyes. Akkor is, ha szembemegy minden logikával, ha senki nem érti, még talán én sem. És megtörténik, hogy a zsigerből meghozott döntésem olyan bajt előz meg, amiről abban a pillanatban még nem tudhattam. Vagy egy álmatlan éjszakán elmondott ima, egy udvariasságból feltett kérdés, egy ártatlan gesztus, egy nem tervezett utazás önálló életre…
„De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127,2) Néha úgy érzem, hogy a világ, az élet olyan könnyen széteső. Vagy csak én lettem felnőtté, és látom, milyen ingoványos is tud lenni hirtelen még a legszilárdabbnak tűnő talaj is a lábam alatt. Bevallom, sokszor nagyon ijesztőnek látom a távoli holnapot. Ki tudja mi lesz? Vajon merre visz az utunk? Vajon nem törünk össze teljesen maholnap egy csapás alatt? Olyan kiszámíthatatlan minden… Ilyenkor azt kívánom, bárcsak láthatnám, mit is tartogat az a bizonyos holnap. Mert akkor fel tudnék készülni. Tudnék tenni, cselekedni, szaladni százfelé, hogy jóra fordítsam, ami…
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11,28) Mindjárt kilenc óra. Épp az előbb nyitottam be a lakás ajtaján. Ma mögöttem van vagy ötszáz kilométer, a főváros nyüzsgő zaja, emberek morajlása, beszéd és szó, történések. Alig léptem ki a vonat vagonjából, az agyam már rögtön a holnapi nap feladatait vette sorra, meg a következő hét teendőit és az azutániét. Ja, igen, itt van még ez az adventi naptáras dolog is. Még egy kipipálásra váró kocka a sorban… Néha szégyellem a gépiességem, azt, hogy minden egy to-do listává zsugorodott az életemben. Megfáradás és…