„Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik.” ( Ézsaiás 61:3)
Talán gyásztól terhes a szíved, vagy esetleg már nagyon régóta egyfajta belső csüggedés uralma alatt éled az életed. De az is lehet, hogy valami olyat gyászolsz, amiről úgy érzed, benned halt meg jó ideje. A hited, az önbecsülésed, a képesség, hogy megbízz másokban vagy, hogy erőt vegyél magadon és tegyél végre a céljaidért… A gyász átvitt értelemben hosszas szenvedést és szinte örök fájdalmat jelent. Valami olyan veszteséget, melyről tudjuk, hogy már nem hozhatjuk vissza.
De Isten azt ígéri számunkra, hogy nem kell örökké tartó fájdalomban élnünk. A karácsony minden napunkban ott bujkál és várja, hogy felfedezzük a megannyi fájdalmas, helyrehozhatatlannak tűnő élethelyzetben, melyekben Isten csüggedés helyett örömmel akar minket megajándékozni.
Bármilyen fájdalmat élünk is át, bármilyen mértékű veszteség is ért bennünket eddigi életünk során, egy dolgot meg kell értenünk a fenti igéből: Isten képes elvenni a fájdalmunkat, a szégyenérzetünket, a romokban heverő életünket, a bántó szavakkal belénk nevelt csüggedő lelkületünket, és ezek helyett képes úgy felemelni, hogy az életünk az Ő dicsőségét szolgálja.
Uram, hálát adok azért, hogy Szent Fiad által megbékéltettél engem önmagaddal.
Köszönöm Uram, hogy itt és most lehetőségem van arra, hogy valódi, közvetlen, szeretetteljes kapcsolatom legyen Veled. Köszönöm, hogy bármikor megszólíthatlak, és kérlek, tégy is késszé arra, hogy ezt meg is tegyem. Uram segíts, hogy higgyek a Te ígéreteidben, abban, hogy Te jó dolgokat akarsz adni nekem, elvenni mindazt, ami lehúz és elválaszt Tőled. És add, hogy elhiggyem, hogy Te jót terveztél a számomra, és képes legyek Téged ékesítő életet élni! Ámen.
Dolenai-Balogh Beáta
