Képzelj el egy tesztet, amely során egy hétig semmilyen házimunkát, ami amúgy a te feladatod lenne, nem végzel otthon. Eddig jó, ugye? (Én feleség vagyok, de nyugodtan lefordíthatod a példát a saját élethelyzetedre.) Szóval nem mosok, nem mosogatok, nem főzök, nem takarítok. De nem haragból, vagy hogy bebizonyítsam, mennyire fontos része vagyok a háztartásunk működésének, hanem azért, mert mondjuk megbeszéltük a férjemmel. Lehet megkért, hogy egy hétre most engedjem el ezeket a teendőket. És akkor megérezhetjük, hogy a gyakorlati „hasznomon” túl mit hozok ebbe a házasságba. Mert azt már rég tudjuk, hogy gazdasági szempontból, meg praktikus okok miatt sokkal könnyebben…
„Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” (3Móz 26,12) Az Úrral való járásnak vannak különösen szép és felemelő részei, amikor eltölt minket a mennyei erő, a bizakodás és a szeretet. Aztán vannak olyan mélypontok is, amikor csalódunk, kiábrándulunk, elmegy a kedvünk a szolgálattól és elfáradunk. Különös és jellemző, hogy mindkét lelkiállapot más emberekhez köthető. Nincs nagyobb segítség és nincs fájdalmasabb akadály a hit útján, mint a másik ember, illetve az emberekből álló közösség. Ha belelapozunk a Szentírásba, nagyon sok negatív dolgot fel tudunk sorolni a közösségek szerepléséről: a kiválasztott nép sajnos szokásává teszi, hogy megfeledkezzen Istenéről;…
„Odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás?” (Mt 26,7-8) Jézus számtalan példát tárt elénk a szolgálatról. Azokról a tettekről, amiben az Úr is örömét leli, amiben benne van a szívünk, lelkünk, hálánk, mindenünk. Mégis olyan gyakori, hogy a külső szemlélők – még a legközelebbi tanítványok is – negatív kritikával illetik az ilyen bensőséges tettet. Itt van például ennek a névtelen asszonynak a története. Mi végre jó az, ha az egyéves keresetéből vásárolt drága olajat valaki fejére borítja,…
Modernkori életbölcsesség, hogy a legjobb ötletek zuhanyzás közben születnek. Rám ez egész biztosan igaz. De ilyenkor szoktam a mentális teendőlistámat is kiegészíteni, eltervezni a másnapi programot, kitalálni, hogy mit főzzek legközelebb, esetleg fejben már elkezdem írni a következő TeSó blog bejegyzésemet. Tudom, nem vagyok ezzel egyedül, és biztosan vagyunk jónéhányan olyanok is, akiknek pedig elalvás előtt nehéz lecsendesíteni a hirtelen mindent egyszerre végiggondolni akaró agyunkat. Nem csoda, ha az ötletelés, a végiggondolás, sőt, a nap eseményeinek feldolgozása a fürdőszobába (és egy kicsit az ágyba) lett száműzve. Mert ide száműztük a csendet is. Mi, Y-generációsok takarítás, főzés közben zenét kapcsolunk, futás…
Vannak azok a színes, idézetes könyvjelzők, amiket régebben minden KRISZ rendezvényen jelképes összegért meg lehetett vásárolni, amiket osztogattunk egymásnak búcsúzóul táborok és csendes napok után. Emlékszem, volt belőlük nyomtatott és kézzel készített verzió is. A mai napig őrizgetem ezeket, egyik szebb, mint a másik, csak az idő viselte már meg őket. Az egyik ilyen könyvjelzőmön a következő idézet van: „Bizalom nélkül nincs szeretet, szeretet nélkül nincs bizalom”. Vannak mondatok, amiknek meg kell érnie bennünk, de amikor végre beér, abban a pillanatban nagyon üt. Ilyen volt nálam ez az idézet. Ez segített megértenem, mi játszódik le bennem, amikor a bizalmamat Istenbe…
Kaptam két kérdést: „Mit gondolok a böjtről?” és „Mi motivál egy lelkészt arra, hogy a kötelező napi istenkapcsolaton kívül olyan extra dolgokat is beépítsen a hitéletébe, mint a böjt?”. Örültem ezeknek a kérdéseknek, mert úgy látom, ma kevesen böjtölnek, kevesen szánják rá magukat. Ma nem divat plusz terheket felvenni, megvonni magunktól dolgokat, háttérbe szorítani az igényeinket. Számomra a böjt egy Istentől kapott lehetőség, egy fegyver. Egy erős fegyver, amivel harcolhatunk önmagunk és az ördög csábításai ellen. És egy hatalmas lehetőség is, mert a helyes böjt kedves Isten előtt, és nagy dolgokra indítja. Ha valakinek, akkor Jézusnak nem volt szüksége böjtölésre,…
Korábban több cikket is olvastam arról, mik a legideálisabb körülmények az Istennel való elcsendesedéshez és a bensőséges imához. Bár minden cikkel egyetértek, a saját életemben mégsem tudtam minden egyes alkalommal megteremteni ezeket a körülményeket. Sokszor sietnék, haladnék a napi teendőimmel, és így maga az elcsendesedés és a lassítás egy idegtépő dolognak hangzik. Sok személyiségtípus létezik, én abba a típusba tartozom, aki mindig siet, akinek úgy telik el négy nap a hétből, hogy a nagy rohanásban észre sem veszi. Olyan ez, mint mikor az autópályán egy nyugis útszakaszon haladva bekapcsolod tempomatot 130 km/h sebességbe, és úgy teszel meg egy 100 kilométeres…
„Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.” (2Móz 31,17b) „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.” (Zsolt 62,2) Mikor volt utoljára egy valódi, stresszmentes ünneped? Mikor volt utoljára egy igazi, nyugalmas vasárnapod? Mikor volt utoljára egy csendes, elmélkedős napod? Mikor volt utoljára egy pihentető, barátokkal beszélgetős órád? Mikor volt utoljára egy szusszanásnyi perced megállni és körülnézni az életedben, vagy csak élvezni kicsit a napsütést? Némileg hiábavalónak érzem újra és újra azt sulykolni, hogy stressz mennyire negatív hatással van az egészségünkre, és emiatt lassítani kellene. Hiábavaló, mert…
„… beszéded megelevenít” (Zsolt 119,50b) Ha valaha is alkalmam nyílna átkelni egy sivatagon, biztosan nem indulnék el tapasztalt vezető és egy olyan térkép nélkül, amin szerepel, hol találok vizet. Ezek nélkül jó esélyem lenne arra, hogy belepusztulok az útba, és nem lesz, aki visszatérjen a semmiből. Böjt első vasárnapján megnyílik az az út, amely a pusztába visz, ahol egyedül maradhatsz Istennel és magaddal. Sok olyan helyzet vár rád, amikor az Úr szembesít egy-egy döntésed következményeivel, és szégyenkezned kell majd amiatt, ahogy viselkedtél és döntöttél. És várnak olyan helyzetek is, amikor elfogy az erőd, hited, kitartásod, s úgy érzed, itt véget…
Szalézi Szent Ferencnek van egy gondolata, ami nagyon sokszor eszembe jut: „Ha a szíved kószál és szenved, vidd vissza óvatosan a helyére, és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza, s helyezted ismét Isten jelenlétébe – bár az újra meg újra elszaladt, miután visszahoztad, – akkor már nem éltél hiába, akkor az életed beteljesedett.” Teljesen át tudom érezni ezt a helyzetet, de szerintem te is. A szív egy kósza jószág. Sodorja az élet, elragadják indulatok, beleszorul a múltba, vagy épp sóvárogva lesi a jövőt. Sokszor pontosan csak…
A február néha szürkeséget hordoz magában: ilyenkor kint is szürkeség telepszik a világra, és van, hogy bennünk is ilyen érzések kavarognak. Most három olyan könyv olvasására invitálunk Titeket, amelyek képesek kiszínezni a szürke hétköznapokat 🙂
Amikor felkértek az írásra, rám bízták a témaválasztást. Azonnal az a gondolatom támadt, hogy a háláról szól majd az írásom. Ebben megnyugodva hagytam, hogy teljenek a napok és közben sok minden fogalmazódott meg bennem a témával kapcsolatban. A határidő közeledett, és én kitűztem egy napot, eldöntve, hogy aznap biztosan papírra vetem a gondolataimat. És itt jött a jól ismert de… Gondolom mindannyiótokkal előfordult már, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy elterveztétek. Na, velem is ugyanez történt. Az a bizonyos napom szépen eltervezett volt, elvittem a gyerekeket az óvodába, elkészítettem az ebédhez valót, és nekikezdtem a betervezett feladataim elvégzésébe. Viszont miközben…