„… beszéded megelevenít” (Zsolt 119,50b)
Ha valaha is alkalmam nyílna átkelni egy sivatagon, biztosan nem indulnék el tapasztalt vezető és egy olyan térkép nélkül, amin szerepel, hol találok vizet. Ezek nélkül jó esélyem lenne arra, hogy belepusztulok az útba, és nem lesz, aki visszatérjen a semmiből. Böjt első vasárnapján megnyílik az az út, amely a pusztába visz, ahol egyedül maradhatsz Istennel és magaddal. Sok olyan helyzet vár rád, amikor az Úr szembesít egy-egy döntésed következményeivel, és szégyenkezned kell majd amiatt, ahogy viselkedtél és döntöttél. És várnak olyan helyzetek is, amikor elfogy az erőd, hited, kitartásod, s úgy érzed, itt véget ér számodra az út. Talán azon kapod majd magad, hogy valahogy eltévedtél az életedben és nem tudod, merre tovább.
Ilyenkor jó, ha tudod, hol van az a forrás, ahol megpihenhetsz, erőt gyűjthetsz és felkészülhetsz az út újabb szakaszára, ami előtted áll. Számomra ez a forrás a böjtben is a Szentírás, ahol az írott szövegen keresztül találkozhatok és időt tölthetek Istennel. Talán természetesnek gondoljátok, hogy egy lelkipásztor sok időt tölt a Biblia olvasásával, hiszen ez lenne a fő foglalatosságunk egész életünkben. Azonban nekünk, lelkészeknek rengeteg támadás éri az Igével való élésünket. El sem hiszitek, néha mennyire meg kell küzdenünk a Jézussal töltött minőségi időért. Sokszor észre sem vesszük, hogy csak azért olvassuk a Bibliát, hogy mások számára hirdessük az Igét. Olyan ez, mintha valaki állandóan csak merítene a kútból, de arra nem lenne ideje, hogy ő is igyon. Vagy csalódások, sértettség, fáradtság és önvád mérgezik meg a forrást, eltakarják szemünk elől azt, amit Jézus nekünk akar mondani. Ha a vízben méreg van, akkor az nem éltetheti a fáradt utazót.
Nekem ebben az időszakban válik ismét kiemelten fontossá, hogy legyen egy védett idő, ami csak Jézusé és az enyém. Ahol nem a gyülekezetem ügyében kilincselek az Atyánál, mikor nem megoldásokat és igehirdetés vázlatokat formálgatok, hanem csak arra figyelek, hogy legyünk együtt. S miközben olvasom az Igét, a Lélek munkája által fontossá válik egy-egy részlet, ami felett tucatszor átrobogtam; egy gondolat, ami megragad és meggyőz, hogy igen, ezt kapom most biztatásként, figyelmeztetésként, parancsként az Úrtól. Ez az az idő, amikor dolgozom a kapcsolatunkon, amikor azért merítek, hogy igyak, és később másnak is inni adjak.
Nagyon igaza van a zsoltárírónak, amikor úgy jellemzi az Igével való élést, hogy ez egy olyan kapcsolat, ami megelevenít, energetizál, feltölt élettel és képessé tesz a pusztán való átkelésre. Nem tudom, és valószínűleg te sem tudod, milyen próbatételek várnak rád az előtted álló hetekben, de az biztos, hogy ha tartod a kapcsolatot az Úrral, nemcsak bevisz, hanem ki is hoz a pusztából.
Napi kihívás: tölts ma egy kis időt Jézussal, s ne az órát nézd, hanem a minőségre törekedj! Ha a gyermekeid, a családod, a feladataid miatt nem is tudsz annyi időt Vele tölteni, amennyit szeretnél, döntsd el, hogy az igeolvasásra és imádságra szánt időd védett idő lesz. Meríts a forrásból, és megelevenít az Úr!
Laskoti Zoltán
