Amikor bizonyságtételeket hallunk csodálatos szabadulásokról, Isten félreérthetetlen közbeavatkozásáról mások életében, egyértelmű és megingathatatlan hitet adó megnyilatkozásokról, az legalább két dolgot válthat ki belőlünk: közvetve minket is megerősíthet a hallott történet a hitünkben, vagy épp ellenkezőleg: grandiózus istenélmények híján elbizonytalaníthat bennünket a saját elhívásunkkal kapcsolatban. Most beszéljünk erről a második reakcióról. Református hitünk szerint a kegyelem nem a viselkedésünkön múlik, hiszen az Isten ajándéka, amit ingyen ad nekünk, de ráadásul még az sem csak rajtunk múlik, hogy egyáltalán kereszténnyé legyünk. A megtérés ugyanis nem egyszerűen egy döntés, amit mi egyedül meghozunk, hanem valahogy úgy kellene, hogy kinézzen a dolog, hogy Isten…