Svájci óra, belga csoki, olasz cipő. Ha meghalljuk ezeket a kifejezéseket, rögtön tudjuk, nem akármilyen óráról, csokiról vagy cipőről van szó. A közös tulajdonságuk: a jó minőség. Ételben, ruhában és más egyéb kézzelfogható dolgokban általában szeretjük a minőséget: a jót, az élvezhetőt, a tartósat, a hasznosat. Ugyanakkor nehéz megtalálni mindezt az óriási mennyiségű kínálatban, hiszen ma már a boltok polcain minden kategóriában ezerféle áru van, sőt boltból is ezerféle található, és így az, ami igazán jó minőségű, sokszor csak személyes tapasztalati úton ismerhető meg, ezzel pedig be kell vállalnunk a kudarc kockázatát is. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az iparosodás óta a nagy mennyiségű termelés minőségi romlást is eredményezett, és már az sem biztos, hogy ami kis mennyiségben készül, az jó minőségű is.

A mennyiségi szemlélet, miszerint mindenből sokat kell fogyasztani, termelni, eladni, mintha a lelki életünkbe is begyűrűzött volna. Az a sikeres és gyülekezet, ahol sokan vannak az alkalmakon, és ahol minél több alkalom van: különféle istentiszteletek, különféle bibliaórák, különféle körök, lehetőleg minél gyakrabban. S az a keresztyén, aki sokat szolgál ezeken az istentiszteleteken, bibliaórákon, körökön, alkalmakon (alkalom – ez az egyik kedvenc szavam az egyházi szlengben, de erre már biztosan rájöttetek 😊), vagy ha nem is szolgál, minimum részt vesz mindegyiken. Vagy legalább minél többen. Mert innen látszik, hogy lelkesedik az Úrért, hogy szereti a tesók közösségét, innen látszik, hogy csinál is valamit, tehát nem cselekedetek nélküli holt hite van, és innen látszik, hogy ő igazi keresztyén. De mi van, ha ez csak a látszat?

 Mi van akkor, ha az alkalmakra járás és a sok szolgálat mögött nem az Úr (és a tesók) iránti szeretet van, hanem kötelességtudat, teljesítménykényszer, megfelelni vágyás, esetleg megszokás, unalom és üresség? S ugyan ki veszi észre, ha így van? (Ha sokáig így van, persze, előbb-utóbb mindenki. De azért jó sokáig el tudunk így is működni. Egyénileg is, meg közösségileg is.) S ugyan ki ellenőrzi, hogy a lelki életünk mennyiségi vagy minőségi inkább?

Egyáltalán mit jelent a keresztyén életben és szolgálatban a minőség? Mitől lesz jó minőségű valakinek a lelki élete és az Istennek való szolgálata? Olyan nehéz ezt megállapítani, hiszen épp a lényeg az, ami nem látszik és nem mérhető. Legalábbis emberi szemekkel nézve nem látszik és mások számára nem mérhető. Talán éppen azért, hogy ne egymás lelki életében és szolgálatában akarjuk a minőségit keresni, hanem a magunkéban. Isten szemei előtt viszont látszik, és a magunk lelkiismerete számára is érezhető, mérhető az a valami, ami alapján azt mondhatjuk: igen, ez jó, ez igazi!

Valami fokmérője azért mégis csak van a cselekedeteinknek, köztük a szolgálatainknak, ez pedig a Szentírás alapján a szívünk állapota. Az, hogy milyen indítékból és kinek a kedvéért tesszük, amit teszünk. Ezt csakis Isten látja, és mi magunk tudjuk, ha elég őszinték vagyunk saját magunkhoz. Talán épp ezért megyünk inkább sokszor a mennyiség felé, mert könnyebb az istentiszteleteken részt venni, mint meg is tenni a hétköznapokban az ott hallottakat. Könnyebb sokfelé prédikálni és új missziós területeket felfedezni, mint néhány régóta esedékes, nehéz beszélgetést lefolytatni a házastársammal, vagy türelmesnek lenni a gyerekemmel. Könnyebb sok mindent az „Úrnak való szolgálat” címszó alatt megtenni, mint a Lélek gyümölcsét teremni. Mint minden nap a gyakorlatban, éles helyzetekben szeretetben, örömben, békességben, türelmesen, szelíden, jóságosan, hűségesen, önfegyelemmel élni. Képesek vagyunk becsapni magunkat, és azt hinni, hogy Isten a szolgálatot várja el tőlünk, pedig elsősorban a Lélek gyümölcstermését szeretné látni az életünkben.

Jézus azt mondta: Ő a szőlőtő, mi a szőlővesszők, és ha Benne maradunk, akkor termünk gyümölcsöt, s az lesz az Atya dicsősége, ha sok gyümölcsöt termünk (Jn 15). A Jézussal való szoros közösség ápolása nem látszik, de abból terem mindaz, ami látszik is az életünkben – és ha abból terem, akkor jó, akkor igazi. Az ilyen minőségű életet élőket várják sóvárogva a világ fiai. Mert ők is keresik az igazit a sok hamis között. Segíts, hogy megtalálják!

Dancs Edina

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .