Istennek hála nagyon sok barátom van. Egytől egyig hihetetlenül különleges emberek, akikért nem győzök hálát adni, és akiket tiszta szívemből csodálok. Ehhez képest ezekkel az extra szuper emberekkel való mély beszélgetéseink legtöbbje arra éleződik ki, hogy ők, és persze én magam is, mennyire alkalmatlannak érezzük magunkat az életünk kihívásainak döntő részében. És a kávé finom illata fölött kitágulnak a szemek, az arc a meghökkenés ráncait veszi fel, csak hallgatjuk a másikat és nem bírjuk felfogni, hogy hogyan lehet, hogy ő nem látja azt, mennyire csodálatos, ügyes, okos… Van egy képem önmagamról. S van egy kép, amit mások látnak rólam. Az…

Van Kovászna megye északi részén egy hegycsúcs, ami alig 1100 méter magas, mégis csodás kilátásban van része annak, aki megmássza. A hegy tetején egy várrom áll, messziről hirdetve a régi legendát és történetet, amiben a bálványimádás és az igaz istenhit összeütközik, majd az igaz szeretetben feloldódva valahogy kisimulnak a dolgok. Jókai Mór egyik legzseniálisabb könyvében állít emléket a várnak és a hozzá tartozó történetnek, amiben jóval a keresztyénség államvallássá tétele után az Apor nemzetséghez tartozó Szilamér veszi fel a keresztyénséget szerelme kedvéért. Sokáig volt a vár a pogány és ősi magyar hitnek az őrzője, a bálványimádás fellegvára, de aztán a…

A barátaim tudják rólam, hogy nagy sorozatkedvelő vagyok. Ők talán még a függő szót is hozzátennék, de ez már egy másik történet. Sokat morfondíroztam azon, hogy mi lehet a sorozatok nagy titka.  Én két dolog miatt szeretem őket nagyon. Egyrészt, itt nem nekem kell döntenem az adott élethelyzetekben, legfeljebb csak végigizgulhatom, hogy mi történik, lehetek okosabb és kínálhatom a megoldásaimat a kitalált karakterek kitalált problémáira.

„Én az ÚR vagyok, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Mózes 20,2-3) Ijesztő ez a sok felkiáltójeles mondat egy fejezeten belül. Ez a sok szabály, előírás, utasítás, parancs – nevezzük bárhogy. És vannak közöttük olyanok, amelyek egyáltalán nem kényelmesek. Még a nem-gyilkolást csak-csak sikerül valahogy véghezvinni egy-egy napon, de ezek a nyugalomnapos, szülőtisztelős meg paráználkodós dolgok nem mennek igazán. Nem is beszélve a másik legújabb telefonjának, szép házának vagy jobb életének kívánásáról.

https://www.youtube.com/watch?v=ZqiuWmdmIkk Urunk és Istenünk! Tudod, kik vagyunk. Te ismered a tiszta lelkiismeretű embereket és a lelkiismeretleneket, a magabiztosakat és a bizonytalanokat, a hívőket, keresőket, kételkedőket és hitetleneket egyaránt. Amikor azonban Előtted állunk, minden különbözőségünk ellenére is mindannyian hasonlók és egyenlők vagyunk abban, hogy kegyelmed nélkül mind elvesznénk, – de abban is, hogy mindannyiunknak megígérted kegyelmedet, és azt meg is adod szeretett Fiadban. Hálát adunk Neked most, az nap kezdetén, hogy Tőled jövünk és Feléd mehetünk. Ragyogjon felettünk Betlehem csillaga, és vezessen Hozzád! (Karl Barth imádsága nyomán)

Kedves TeSó olvasók és alkotók! Alkotói pályázatunk közzétételekor nem tudtuk még, milyen kreatív energiákat szabadítunk fel felhívásunkkal. Hálásan köszönjük a beérkezett 17 pályamunkát, amelyeket ha tehetnénk, 17 különböző díjjal jutalmaznánk. Azonban sajnos erre nincs lehetőségünk, ezért az első három helyezettet szeretnénk díjban részesíteni (a harmadik díj megosztásával), illetve kiosztunk egy különdíjat is. A pályázat dobogós helyezettjei: Kádár Tamás – „Kősziklából vizet” Gátasné Szatmári Valéria – „Keresztyén szellemiség a 21. században” Gátasné Szatmári Valéria – „A Biblia, mint a megújulás könyve”, Ficsor Fanni – „Társválasztás ma” Különdíj: Németh-Nagy Andrea – Egy gyakorló keresztyén kismama/anyuka hitre nevelő gondolatai. A helyezetteken kívül köszönjük…

  „Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” (Lk 21,8-9) Ahogyan bibliaolvasó kalauzunkat követve napról napra, hétről hétre haladunk előre Lukács evangéliumának olvasásával, megfigyelhetjük, hogy milyen szépen meg van szerkesztve. A versek egymásutánisága egy tökéletes gondolatívet vezet végig. Már akkor is észrevehető ez, ha csak az elmúlt egy hétre tekintünk…

A frissen leérettségizett diákok világmegváltó kedvének lángjainál talán csak egy emberfaj vállalkozó szelleme és lelkesedése csap magasabbra: a munkakezdő, friss diplomásé. „Élni sincs kedvem, nemhogy dolgozni. Pár éve ilyenkor még minden igyekezetemmel azon voltam, hogy a lehető legjobban elsajátítsam a leendő szakmám, jobban tanuljak, jól leadjam a vizsgákat, valódi, időtálló tudást szerezzek… Most meg? Alig várom a munkanapom végét, no meg a pénteket. Szakmai továbbképzés? Konferencia? Na ne nevettessenek. Kételkedem abban, hogy jó helyen vagyok-e egyáltalán. Nincs kedvem csinálni, elindulni sem akarok reggelente, nemhogy lelkesedni… Eltűrni a munkatársaim és a főnököm khm… hülyeségeit, leküzdeni az akadályokat, amiket sokszor a munkám…

A facebook adott. Életünk szerves részévé nőtte ki magát ez a kék-fehér „izé”, ami lehet szelíd és hasznos jószág, amely javunkat szolgálja és segít, de elszabadulva könnyen válhat egyfajta bestiává, amely tönkreteszi az életünket és szociális kapcsolatainkat. Nem kívánok tehát kampányolni mellette, de nem is akarom a fenevad bélyegével azonosítani. Ez a bejegyzés inkább arról szól, hogyan NE használd keresztyénként a facebookot. Figyelem, megélt tapasztalatok túlcsordulása következik! Néha az az érzésem, hogy egyes keresztyének észre sem vennék, ha Jézus visszatérne a felhőkön, annyira a telefonjukon csüng a fejük. A reggel első öt percének rutinjává lett már, hogy mielőtt még a…

Ki vagy te? Ki vagy te a családodban? Ki vagy te a baráti közösségedben? Ki vagy te a faludban/városodban? Ki vagy a gyülekezetedben? Ki vagy az országodban/nemzetedben? Az identitásod önmagad meghatározása bizonyos értékek mentén. Annak tisztázása, hogy ki vagy, hová tartozol, mihez ragaszkodsz, mi határoz meg. Most, amikor a valahova tartozás és ragaszkodás létjogosultságát sokszor megkérdőjelezik, érdekes talány, hogy miként határozhatjuk meg önmagunkat, saját magunk megismerésében mibe kapaszkodjunk?

„Mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja.” (Róm. 10,12) Mostanában sok olyan emberrel találkozom, akikről gyorsan elkönyvelem magamban, hogy biztosan soha nem lesznek keresztyének. Mert sokat és vadul buliznak, vagy okkult szeánszokra járnak, homoszexuálisok, szkeptikusok, alkoholisták, burkát viselnek, olyan liberális nézeteket vallanak, amelyeket én nem, esetleg mert tele vannak tetoválásokkal és csúnyán beszélnek. Rájuk nézek, és azt gondolom magamban: „neem, te valószínűleg soha nem leszel keresztyén”. Ilyenkor nem is fárasztom magam, mert ugyebár a hitet senkire nem tudom ráerőltetni.

Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott…