(Az első részhez kattints ide) A lelkem a barátom. Nem kesergek azon, hogy milyen vagyok. – Elfogadom az érzéseimet, a gondolataimat, a személyes igényeimet, mert tudom, hogy Isten teremtett ilyenné. Amiről kiderül, hogy hamis forrásból táplálkozik, azt odaviszem Krisztus keresztjéhez és az Ő segítségével megváltoztatom. – Elfogadom a döntéseimet, még akkor is, ha nem jól sülnek el. Mindig a legjobb tudásom szerint hozom őket. Ha ez kevésnek bizonyul, legközelebb még körültekintőbb leszek, és jobban rátámaszkodom Isten igéjére, erejére. – Elfogadom a reakcióimat, akkor is, ha utólag butaságnak gondolom. Nem vagyok tisztában az értékeimmel, Isten erejével, gyenge vagyok, félek. Legközelebb többet…

Érdekes az, ahogyan az ember magára talál. Amint a kisgyermek felfedezi, hogy ő egy különálló lény, nagyon gyorsan megtanulja, hogyan juttassa érvényre az „akarom” és a „nem akarom” jogait. Pár évvel később, amikor kiskamaszként másokhoz kezdi hasonlítgatni magát, felborul a harmónia. Megjelennek a menők, akiknek a szava törvény, és a nyomik, akik általában vesztesként jönnek ki a megmérettetésekből. Nagy kérdés az, hogy mitől is lesz valaki menő. Attól, hogy hogyan néz ki? Hogy mije, mennyije, mekkorája van? Nem. Attól lesz menő, hogy azt gondolja, van valamije, ami kiemeli őt a középszerűségből; amitől ő nemcsak különböző, hanem egyenesen különb is. Ha…