Érdekes az, ahogyan az ember magára talál. Amint a kisgyermek felfedezi, hogy ő egy különálló lény, nagyon gyorsan megtanulja, hogyan juttassa érvényre az „akarom” és a „nem akarom” jogait. Pár évvel később, amikor kiskamaszként másokhoz kezdi hasonlítgatni magát, felborul a harmónia. Megjelennek a menők, akiknek a szava törvény,…
Valamelyik este leültem filmet nézni. Az egyik kis barátnőm ajánlott egy magyar sorozatot, tudván, hogy nagy rajongója vagyok a lélektannak. Öt részt néztem meg zsinórban és totál lefáradtam tőle. Adva van egy pszichiáter, akinek a gondolatmenete egy átlagember számára gyakorlatilag követhetetlen, és az ő páciensei, akik egyenesen idegesítőek.…
Az új tanév kezdetén illene valami okosat mondani. Felkelni szeptember elsején hajnalban, mikor még a nap is csak ébredezik, leülni a számítógép elé, és 26 évem összes világrengető bölcsességével kiosztani az észt. Szólni bölcsességről, tudásról, értékekről. Hogy nem nekem tanulsz, hanem magadnak. Hogy amit tudsz, azt senki nem…
„Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta.” (Jeremiás 18, 3-4)
Mindenekelőtt, mivel általában ugrálok a gondolatok között, leszögezném, hogy ezt a bejegyzést leginkább személyes beszélgetések ihlették. Eszmecserék arról, hogy talán túl nagy fába vágtuk a fejszénket; talán túl sokat vállaltunk; talán a céljaink túlnőttek rajtunk; talán nem bírjuk a nyomást; talán „szerettünk volna nagyra törni, de az Úr…
Nyakunkon az újév s vele együtt az új év. Megint egy ünnep, egy évforduló – ilyenkor decemberben nem vagyunk ünnepi alkalmak híján. Kell is a megállás, pihenés, mert ha nincs idő a kikapcsolódásra, egyszerűen leépülünk, vagy bekattanunk, és egyik sem túl üdvös állapot. Az újév azonban az ünnepi…
„Isten azonban annyira bölcs, hogy nem merem megkérdezni: »Miért teremtettél ilyennek?«” /Jim Elliot/ Én sajnos, ha nem is mindig mondom ki nyíltan, de magamban gyakran teszem fel ezt a kérdést Istennek. Mert sokszor érzem azt, hogy nem találom a helyem ebben a világban. Ahogy körülnézek, azt látom, hogy…
Valahol messze, az Óperenciás tengeren is túl, élt egyszer egy király. A palotája a főváros szívében állt egy domb tetején. Az uralkodó minden reggel kiment az erkélyére, és körülnézett a városban. Bizony, volt is mit néznie: csodaszép látvány volt a sok-sok hófehér házikó, amely ölelő karként vette körül…
Halogatás. Könnyelmű „ej ráérünk arra még” és ijedt, fáradt „majd inkább holnap” mondatok dzsungelében élnek sokan, köztük igen sokszor sajnos én is. Előszeretettel halogatom a dolgaimat, a kérdés csupán az, hogy meddig tehetem még ezt? Tervezek és elodázok, de mi lesz akkor, ha a legjobb és leghasznosabb tervek…
Úgy érzem, nagyon felelőtlen voltam az elmúlt évek során. Sok dologgal kapcsolatban, de most leginkább az időmre gondolok. Ennek a következményeit pedig itt élem meg, Kijevben, a Majdan közelében, diákokkal, munkával, elkötelezettségekkel, megválaszolatlan kérdésekkel. Közösség nélkül – néha úgy gondolom –, Isten nélkül. Beleveszek ebbe a forgatagba…
