„Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta.” (Jeremiás 18, 3-4)
Mérhetetlenül, újra és újra lenyűgöz a Szentírásnak ez a különös képe, Jeremiás könyvének rendkívüli története. A napokban ismét elém került ez a rész. Olvastam, gondolkodtam rajta, s rájöttem, hogyha néhány szóban kellene összefoglalnom a történet üzenetét, akkor a fent említett címet adnám neki.
A fazekas éppen dolgozott…
A formáló Isten dolgozik. Olyan személy Ő, akit nem lehet, nem kell megállítani. Mindig dolgozik a korongon, folyamatosan, nem pihen, nem hagyja abba. Az Ő műhelyében éjszaka is ég a villany, megállás nélkül végzi a munkáját.
Dolgozik érted. Mit végez?
- Gondot visel. Hatalmas munka ez, mert az ember a legrosszabbra is képes. Képes arra, hogy elpusztítsa magát és a környezetét. Gondviselésével az ember elhajlásai ellen dolgozik.
- Minden egyes emberről egy remek tervet ír, vagy átírja a már meglévőt.
- Alakítja a jövőt. Azért, hogy ne célok nélkül éljen az, aki az Övé.
Úgy gondolom, még ezernyi dologgal lehetne folytatni ezt a listát, de én azzal a jó hírrel folytatom, hogy Isten most is dolgozik az életeden. Dolgozik valami nagyon, valami szépen, írja a következő éveidet, életed tervét. Nem hagyott el.
Őszinte leszek: engem ez a felismerés mindig megnyugtat, mert látom Őt, életem formálóját, ahogyan nem áll meg, szakadatlanul fárad értem. Addig gyúrja életem agyagját, amíg az nem lesz jó és tökéletes.
Persze látni kell az legnehezebb időket, mert vannak fájdalmas percek is: az összegyúrás (újraformázás, újraformálás) pillanatai. Azért teszi ezt, mert jobbat akar formálni belőle.
Istent a jobbá formálás vezérli. Az, hogy mindig a legjobbat hozza ki belőled. Az vezeti, hogy igazán élhess, hogy Vele élhess életed minden napján. Idomulsz-e az Ő kezéhez? Ne feledd: minden egyes összegyúrásnál ott van az Ő kegyelme, minden egyes összetörésnél ott a megtérés.
S ha listával kezdtem hadd fejezzem be azzal. Mire indíthat téged ez a különös és csodálatos történet?
- Fogadd el, ha összetör! Talán valamit nem jól csináltál. De minden egyes ilyen összeroppanásban ott van az újrakezdés lehetősége. Összeomlott az életed? Isten újra felkínálja az ÉLETET. Ismét fel fog építeni. Fogadd el a helyzeted és kezdj építkezni Vele!
- Törd össze azt, ami rossz, ami el akar szakítani Tőle! Használd fel a fájdalmas időt, az összeroppanások pillanatait arra, hogy kitakarítod az életed. Mit látsz a fazekastól? Ő hogyan dolgozik? Lerontja a rosszat! Hiszen azokért a dolgokért nem kár, amelyek úgysem Tőle jöttek.
- Mindig engedd, hogy formáljon! Még akkor is, ha nehezedre esik. Megdöbbentő, de az agyag jellegétől (természetétől) is függ, hogy mi lesz belőle. Maradj formálható agyag! Ne várd, hogy mindig jót tegyen veled, hogy csak a nehézségmentes terveit váltsa be, miközben te nem teszel semmit sem Érte. Ez egy oda-vissza folyamat, ahol – ha csak egy kicsit is, de – te is részt vállalsz.
Máté Richárd
