Halogatás. Könnyelmű „ej ráérünk arra még” és ijedt, fáradt „majd inkább holnap” mondatok dzsungelében élnek sokan, köztük igen sokszor sajnos én is. Előszeretettel halogatom a dolgaimat, a kérdés csupán az, hogy meddig tehetem még ezt? Tervezek és elodázok, de mi lesz akkor, ha a legjobb és leghasznosabb tervek is mindig csak a fantáziám lakói maradnak? Félek most még lépni, de mi lesz, ha már nem léphetek?
Dante mondta: „Gondold meg, hogy ez a nap soha nem virrad fel még egyszer”.
Egy reggel hihetetlenül fejbe kólintott ez a rövid mondat.
Soha nem néztem még úgy a napra, arra a bizonyos 24 órára, hogy azoknak minden perce vissza nem térő lehetőség (bár ehhez az érzülethez hasonlót éreztem talán egy-egy komoly vizsga előtt 🙂 ). Süthet holnap ugyanúgy a nap, mint ma, fújhat a szél, zuhoghat az eső, de a mai nap csak egyszer létezik az egész életem során. A mai nap csak ma áll a rendelkezésemre. S ez nem csupán lehetőség, de komoly felelősség is. Az én felelősségem ugyanis, hogy mit kezdek ezzel mai nappal: kiaknázom-e a kincseit, kihozom-e belőle a lehető legtöbbet. Vagy halogatom még kicsit a dolgaimat, és egy reggel arra ébredek, hogy elrohant az élet fölöttem, méghozzá úgy, hogy észre sem vettem. Vadlibaként húzott el a fejem fölött és én ott maradtam a sok megvalósulatlan tervemmel, álmommal, önsajnálatommal, elégedetlenségemmel, életfájdalmammal, vegetáló létformájú kapcsolataimmal, „egyszer majd”-típusú Istenhez fordulásaimmal.
Jézus soha nem engedte meg a körülötte lévő embereknek, hogy halogassák a dolgaikat.
„Egy másikhoz pedig így szólt: „Kövess engem!” De ő ezt kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Jézus így válaszolt neki: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” Egy másik is ezt mondta: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”” (Lk 9: 59-62)
Vajon nekem mit mondana, ha kiejteném a számon a „majd holnap” fogadalmaim egyikét? Hogy holnaptól én bizony megváltozom! Holnaptól majd rendszeressé válik az imaéletem! Holnaptól odafigyelek a mellettem lévőkre! Holnaptól jobb ember leszek! Holnaptól…! Holnaptól….!
Talán a vállamra tenné a kezét s mosolyogva súgná a fülembe: „Bolond, s mi van, ha még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet?” (Lk 12:20 parafrázisa)
Egy barátom mondta nemrég, hogy nem lehet az életben csak úgy várakozgatni, nincs annyi idő! Nem lehet csak úgy végiglézengeni az életet mindennemű változás nélkül. Vagyis lehet, de nem érdemes. El kell kezdeni a mában élni! El kell kezdeni a mában változni és tevékenykedni! Nehéz lesz? Az. Talán egyes dolgokban saját magamat kell leküzdeni, és meglépni azokat a lépéseket, melyektől titkon rettegek. De erről szól az élet, ezért kaptuk azt a 24 órát újra és újra.
Mondjunk le hát a Pató Pál úr életformáról, s kezdjünk élni a napunk lehetőségeivel, mert nem véletlenül kaptuk ezeket az órákat, és nem véletlenül mi kaptuk őket!
Hajrá!
Papp Adrien
2 hozzászólás
Tök jó bejegyzés volt, nagyon egyetértek mindennel benne. A kedvenc vloggerem mindig azt mondja, hogy „Today is the first day of the rest of my life” – ma van az első napja életem hátralevő részének. Lényegében ez is azt jelenti, hogy a mai nap is alkalmas arra, hogy valamin változtass az életedben, vagy valamibe belekezdj, amibe mindig is bele akartál 🙂
🙂