Címke

változás

Címke

Épp csak megérkeztünk a táborba, amikor a munkatársaim kétségbe esve jöttek oda hozzám: baj van, két lány haza akar menni. Amint beléptem a szobába és belenéztem a lányok arcába, rögtön láttam, hogy itt felesleges minden érv. Tizenévesek voltak, de nem a bimbózó élet látszott rajtuk, hanem az ördög…

„És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz…

Mindannyiunk életében vannak érzékenyebb, nehezebb időszakok, amiket úgy lehet átvészelni, hogy az ember egy kicsit újra gyerekké válik. Amikor egyik percről a másikra kicsúszik a talaj a lába alól, gondozásra szorul, elveszíti a párját, munkáját, otthonát, olyankor nagyon sokat jelent a törődés, a pátyolgatás. Egy kicsit megszeretgetik, felerősítik,…

Nem tudom, ismered-e azt az érzést (remélem, igen), amikor az életben hirtelen valahogy minden a helyére kerül, minden jó, és ezért szinte szorongás tölt el amiatt, hogy tudod, ez az idilli állapot úgysem fog örökké tartani. Amikor kiürül az imalistád, és csak hálaadással tudsz fordulni Istenhez, illetve azzal…

Lassan nyolcadik éve, hogy írjuk itt néhányan ezt a blogot. Nyolc év pedig az ember életében hosszú időnek tűnik, amely alatt sok dolog történik és változik – nem csupán a külső körülmények tekintetében, hanem bizony a személyiség és a gondolatok terén is. Csütörtökönként a blogon régebbi bejegyzéseket posztolunk…

Egy vidéki farmon két testvér élt egymás szomszédságában. Egy napon valami jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek, és odáig fajult a dolog, hogy végül nem is álltak szóba egymással. Az idősebb testvérhez egy reggelen bekopogott egy idegen, aki munkát keresett egy-két napra. Amikor kiderült, hogy ácsmester, jól bánik a fával,…

Valamikor márciusban, a vírusos időszak elején rám talált egy dal, ami azóta sem enged el, folyton belekerülök a gravitációs terébe, visszahúz. Egyszer írtam már hasonló tapasztalatomról, de ez sokkal elemibb, felkavaróbb, mint az előző volt. Talán azért, mert sokkal személyesebben érint, mint azt eddig be mertem volna vallani…

Amint elkezdem görgetni a Facebookot, azonnal rám talál legalább egy motivációs idézet arról, hogy változzak meg, a változás jó és szükségszerű. Millió próbálkozás után kénytelen voltam belátni, hogy kifordulni önmagamból egyszerűen képtelen vagyok, és talán igaz a mondás, hogy: ,,kutyából nem lesz szalonna”. Beláttam, hogy a világosságom és…

Volt már, hogy rád tört annak az érzésnek vagy inkább felismerésnek a teljes súlya, hogy az élet és a világunk úgy általában véve mennyire nem szép, igazságtalan, eltorzult, és neked az alakulásában irtózatosan jelentéktelen, körömpiszoknyi szereped van, vagy talán nincs is?