Még a Covid idején hallgattam egy előadást, melyben elhangzott ez a két szó: kontakt és szigetelés. A villanyszerelőknek erről bizonyára sok minden eszükbe jut, de ebben az előadásban lelki értelemben volt szó róluk. Azóta sajnos már nem emlékszem pontosan az előadás részleteire, és arra sem, pontosan melyik igét olvasták fel benne, de ezt a képet a kontaktról és a szigetelésről magammal vittem, és azóta is nagyon sokszor eszembe jut. Úgyhogy most Veletek is megosztom.
Az akkori covidos időszakban nagyon sok minden terjedt a médiában, szóbeszédben, és sokakat félelemben tartott az új helyzet. Ebben a tekintetben azóta sem változott sokat a világ. Jött a háború, és a mai napig mindig van valami új és félelmetes dolog a világban, ami hatással van ránk. Legyenek azok kisebb vagy nagyobb dolgok. Mégis: ez a két szó nekem nagyon sokat segít a mindennapokban, mert helyre teszi a gondolataimat.
A kontakt fontos az árammal működő eszközök használatánál. Ugyanígy a lelki életben is. Fontos, hogy nap mint nap kapcsolatban legyek Istennel. Ne akarjak semmit tenni nélküle, ne induljak neki úgy egy napnak, hogy nem ültem le igét olvasni és imádkozni, elkérni a segítséget és a vezetést az előttem álló dolgokhoz. Mert ha ezek kimaradnak, jön a helyükre más. A sietség, a kapkodás, az aggodalmaskodás, az indulatosság, az önteltség, a csüggedés és így tovább minden. Ebben a nehézségekkel, akadályokkal teli életben nem lehet „csak úgy lenni”. Ha nincs erőforrásod, előbb-utóbb lemerülsz, testileg és lelkileg is. Isten nap mint nap felkínálja a segítségét, erejét, de nekünk kell ott maradnunk a töltőn, amíg „feltöltődünk”. Adsz magadnak időt, hogy feltöltődj…? Egyik kedves ismerősöm mindig így fogalmazott imádságában, mikor közösen imádkoztunk: köszönöm Istenem, hogy kiveszed a munkát a kezemből, hogy imádkozhassam…” Tehát, amilyen a kapcsolódásunk, olyan a világításunk. Ha jó a kontakt, működnek a dolgok. Nem problémamentesek a napok, hanem jobban bírjuk a terhelést. Az életünk különböző időszakokból áll, hol mélységeket, hol magaslatokat járunk meg. Mind a kettő veszélyes lehet. Fel vagyunk-e készülve ezekre?
Aztán jön a szigetelés. Az Istennel való kapcsolatunkért mi felelünk. Mennyire járunk engedelmességben, mennyire engedjük, hogy Isten átformálja a gondolatainkat, indulatainkat a Vele való együtt töltött időben? De a körülöttünk lévő dolgokat nem tudjuk irányítani: kikkel találkozunk, milyen helyzetekbe, ügyekbe, betegségekbe, időjárási viszontagságokba kerülünk bele egyik percről a másikra. Ezek mind hatással vannak ránk. Ekkor bizony hasznos a szigetelés. A védelem. Ha túl sok teret engedünk a külső körülményeknek a gondolatainkban, azok eluralkodhatnak rajtunk, és ezzel a gonosz már el is érte a célját. Sokszor veszem magamon észre, hogy minden olyan terhes és nehéz. Mindentől félek, aggodalmaskodom, agyalok, hogy legyen, ez pedig minden erőmet leszívja, és nem jutok egyről a kettőre. Ilyenkor szokta Isten eszembe juttatni ezt a két szót: kontakt és szigetelés. Az igében azt olvassuk:
„…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre…” 2Kor 10,5b.
Nem egyszerű, de ha elkezdek kicsit lelassítani, elcsendesedni, előveszem az Igét, és engedem, hogy Isten helyére tegye a gondolataimat, máris minden világos és egyszerű. És ha még nem is értettem meg mindent, akkor sem dőlt össze a világ.
Tehát ne hagyjuk magunkat sodorni az árral! Jusson eszünkbe a sok biztató Ige, és kapaszkodjunk azokba hittel. Isten Úr mindenek felett!
Biró Kamilla
