Szerző

Kardos Ágnes

Szerző

A megelégedés művészete Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. Fil 4, 11-13 Elég! Egyetlen szó, mégis olyan sok minden van mögötte. Annyi minden belefér, annyiféle érzés és tartalom párosul mellé. Egyaránt ki lehet fejezni vele pozitív és negatív dolgokat. Mégis nagyon sokszor inkább csak negatív tartalommal bíró kifejezésként használjuk. Elég már a szenvedésből, elég már a próbákból, nehézségekből, betegségből, rossz hírekből, nélkülözésből! Elég már a karanténból,…

Annyi kritika jön ki az ember száján az egyházzal kapcsolatban, közben meg nem veszi észre, hogy az egyházat az emberek alkotják, s amíg az emberek nem változnak meg, addig nem is lesz látványos átalakulás az egyházban sem. Mi először mindig a másik embert akarjuk megváltoztatni, azt látjuk meg, hogy neki miben kellene formálódnia, miközben a változás bennem kell, hogy elkezdődjön. Mert lehet változtatni dolgokon, hagyományokon, az istentisztelet liturgiáján, az egyházi énekeken, azok ritmusán, tempóján, de nem ez hozza el az igazi változást. Ez csak szőrszálhasogatás és a kákán való csomókeresés. „Változzatok meg értelmetek megújulásával…” Bennem és benned kell, hogy elkezdődjön…