“Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)

Túl vagyunk a pünkösdi ünneplésen, túl azon, hogy erőt kaptunk és kitöltetett a Szentlélek. Most tanúk leszünk. Szépen kigondolt terv, és biztosan működik, ahogyan Isten tervei mindig. Mégis, ha belegondolok, hogy nekem tanúnak kell lennem egészen a föld végső határáig… Kétségeim vannak efelől.

Nem mondom, hogy megnyugtató, de a tanítványok éppúgy tele voltak kétségekkel, mint én most. Nem értették pontosan, mi a terv. „Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.” (ApCsel 1,6-7) Jézus tanítványai olyan „földi dolgokkal” voltak elfoglalva, mint az ország helyreállítása. Arra vártak, hogy végre jöjjön valaki, aki változást hoz az ország és a társadalom életében. Valljuk be, arra nem számítottak, hogy ez a változás ennyire gyökeres lesz. Valami teljesen új és váratlan. Jézus azt szeretné, hogy ennek a váratlan változásnak a tanítványok legyenek a tanúi. Mégis hogyan lehet a tanúja egy ügynek valaki, aki nem érti, nem látja át pontosan az ügyet?

Olyan nagy felelősségnek tűnik mindaz, amit Jézus rájuk bízott. Az igazság az, hogy a tanítványok sem tudták akkoriban, hogyan és mit tegyenek – mégis elindultak. Egy közösséget alkottak, imádkozva várták az Atya ígéretét, majd a Szentlélek kitöltetése után nyelveken szóltak – amelynek hatására rengetegen megtértek, és létrejött az első gyülekezet. Aztán mentek tovább, és amerre jártak, igyekeztek úgy élni, úgy beszélni, ahogy Jézustól tanulták. Nem kellett különlegesnek lenniük, vagy a bátrabbnál is bátrabbnak. A Lélek vezette őket a megfelelő helyre a megfelelő időben.

Az alkalmak jönni fognak a te életedben is. Munka közben, baráti beszélgetés közben, vagy az utcán sétálva. Számos alkalmad lesz arra, hogy Jézus feltámadásáról tegyél tanúbizonyságot. Néha egyetlen egy tanú hiteles vallomása dönt el bírósági tárgyalásokat. Néha egyetlen egy ember hiteles szavai indítanak változásra életeket. Ez Jézus terve.

Isten betöltött minket erővel, és most azt várja, hogy menjünk el, mondjuk el másoknak, amit megtapasztaltunk. Nem kell ismernünk minden részletet. Mintha mindenki egy apró csavar lenne egy hatalmas gépezetben, aminek a működését az alkatrészek nem értik – de mindegyiknek helye van. Nem kell ismernünk a „mikor”-t. Mikor lesz béke? Mikor lesz nyugalom? Mikor lesz végre egészség? Mikor lesz elég erőm tanúnak lenni? Egyetlen dolgot vár az Isten: indulj el, és beszélj! Úton-útfélen, amikor megnyílik az alkalom. Indulj el, és cselekedj! Mert gyakran többet mutatnak a tetteink, mint a szavaink. Ha teheted a jót, tedd. Ha segíthetsz, segíts. Ha meghallgathatsz valakit, hallgasd. A Lélek már veled van, és Általa tudni fogod, melyik a te alkalmad.

Nigriny-Demeter Adrienn

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .