Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Mt 12,46–50)
„Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.” (Weöres Sándor)
„A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek. Ott, ahol melletted állnak.” (Cassandra Clare)
„Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjuk is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.” (Wass Albert)
Kedves családom, avagy kárpátaljai testvéreim! Levél formában írnék nektek egy igemagyarázatot, mint egy kollégista lány, aki elszakadt egy szemeszterre a családjától. Másra figyel, a tanulásra. Mi most a menekültügy miatt nem figyeltünk kellőképpen rátok (akinek nem inge, ne vegye magára). Bocsássatok meg nekünk, hogy nem figyeltünk eléggé a családunkra. A testvéreinkre. Akik azon egyszerű és egyértelmű oknál fogva vagytok a családunk, mert cselekszitek ti is annak az Atyának az akaratát, akinek mi is próbáljuk cselekedni. És így vagytok ti nekünk fivéreink, nővéreink, anyánk. Van, amikor a családok jelentősége megnő. Az élet legfontosabb eseményeikor. Tavasszal beszélgettem egy szolgatársammal. Gyermeket vár a felesége. Mindenki tudja, a gyülekezeti családjában is, hogy májusra várják a picit. Köszönés helyett is ezt kérdezik: No, megvan? Történt már valami? Nekem pedig édesapám súlyos beteg volt májusban. Az én gyülekezeti családomból is számtalan fivérem, nővérem és anyám érdeklődött kissé félve: Megkérdezhetem, hogy van az édesapja? Nemcsak érdeklődtek, hanem imádkoztak is érte, hiszen ha ez előbbi gondolatmenetet futtatom tovább, nekik is az apjuk. Édesapám elhunyt néhány hete. A koporsónál ott álltam édesanyámmal, nővéreimmel és családjaikkal, gyermekeinkkel. A koporsónál ott álltam meg nem tudom mondani hány száz nőveremmel, fivéreimmel, anyámmal. Mert eljött a nagycsalád a kiscsaládunkkal sírni, remélni, hinni. Olyanok vagyunk mi, családtagok, keresztyén testvérek, mint a szép magyar néptánc. Van, amikor szólóban táncolunk, van, amikor páros tánc kerül sorra. De amikor a két nagy fontos eseményre kerül sor az életben – a születésre és a menybe beleszületésre, vagy ahogy mi nevezzük: a halálra –, akkor összekapaszkodunk, egymás derekát, vállát erősen megragadjuk, és ha még valaki el is fáradna a körtáncban, a többi megtartja – és a tánc, az életkerék forog.
Kárpátalján élő családunk! Nem egy veszteségetek van mostanság. Nem kis próbák érnek titeket. Sok haláleset, sok korai mennybe jutás. Talán elfáradtatok, talán kiestetek a sok vesződség, csalódás, az állandó bizonytalanság miatt a ritmusból. Hadd írjam meg nektek, hogy az egész Kárpát-medencében számtalan fivéretek, nővéretek, anyátok van, akikkel együtt egy Atyához kiáltunk. Ahhoz a bizonyos három az egyben személyhez száll fel az imánk, énekünk, jajkiáltásunk háborúban és békében, szomorúságban és örömben, keresztelőkor és temetéskor. Szeretnénk tudatni veletek, hogy hatalmas nagy családotok van, és mi Lélekben és imádságban karoljuk vállatok és derekatok, hogy ha nehéz is, nektek van emberetek, sok-sok emberetek, nem vér szerintiek, hanem annál sokkal több – lelki testvéretek. Isten legyen velünk! Velünk, akik békében élünk, de valójában mégsem, mert ti nem. Ha pedig ti nem, akkor mi sem. Isten legyen VELÜNK! Ő álljon körtáncunk közepén, és énekeljük együtt: „Itt van Isten köztünk, gyertek Őt imádni…”
Blanár Gabriella
