Advent. Várakozás. Elegem van a várakozásból. Elegem van az adventből. Annyit vártam már, Uram. Vártam arra, hogy majd jobb lesz, majd az idő megoldja, majd kiforrja magát az élet. Vártam rossz lányokra és rossz fiúkra, rossz barátokra és tanácsadókra. Jöttek és mentek, én pedig itt ülök a sötétségben. „Elevenen a csillagok alá, az éjszakák sarába eltemetve” ülök, Uram és sajnálom magam. Mert én vártam, de nem jött senki szabadításomra.
Jézusom, te azt ígérted, a sötétben ülőkre világosság fog ragyogni. Köszönöm, hogy megtartottad szavad és megszülettél értem. Körülvesz a sötétség és a mélység, emelj ki innen! Nem tudom tovább vinni letehetetlen terheim, hordozd bűneim! Szemem szégyentől és könnytől nehéz, emeld fel tekintetem!
Köszönöm, hogy most Te tanítasz várni, s míg Rád várok, meghasítod értem az eget és világosságommá leszel a sötétségemben. Jövel, Uram Jézus!
