Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsolt 84:5) Gyerekkoromban minden este boldog lehettem. Lefekvés után anyukámmal ketten kinyitottuk a Spurgeont, elolvastuk, megbeszéltük, és mindketten imádkoztunk. Ő a maga módján, én meg, ahogy tudtam. Az Úr háza így minden este beköltözött a szobámba. És vele jött a boldogság is. … Teljesen kiborultam. A legjobb lett volna csak elfutni minden elől a csendbe. Vitt a lábam a kietlen földeken, futottam lélekszakadva, szó szerint árkon-bokron át, míg össze nem csuklottam. Hevertem a szúrós fűben, és versenyautóként cikáztak a fejemben a problémáim. Ekkor, mint kellemes szellő éreztem meg a tarkómon azt, hogy figyel.…
Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. (Zsolt 31:8) Nyomorúság és öröm. Hm, érdekes ízkombináció. Savanyú uborka csokoládé szósszal. Nem épp erre vágytál a mai ebéd mellé, ugye? Biztosan nem mondok újat: Isten ismeri a lelket, tudja, mi zajlik ott belül, a lehúzott redőnyök mögött, ahová a külvilág kíváncsi szeme nem ér el. Emlékszem rá, amikor kisiskolásként először rácsodálkoztam, s meg is ijedtem a felismeréstől: Isten „hallja” a gondolataimat. Az összeset? Akkor is, amikor nagyon haragszom valakire? Talán éppen rá? Amikor lelkiismeretfurdalás csikar és nem tudom, mit tegyek? Milyen kellemetlen lenne, ha mások is ugyanígy olvashatnának bennük!
Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! (Zsolt 118:24) A jelen egy rendkívül vékony mezsgye. Szinte észre sem vesszük, hogy rajta járunk. A múltból érkezünk és a jövő áll előttünk. Egyiknek a porát még le sem vertük a lábunkról, máris a másik földjein találjuk magunkat. És jómagam úgy tapasztaltam, hogy gondolataim bizony nem képesek ilyen gyorsan utazni. Az idő mindig egy lépéssel előttem jár, az óra mutatója egyre csak ketyeg, de a gondolataim még mindig a múltban ragadtak. Hosszú perceket tudok eltölteni azzal, hogy a régi időket emlegetem: milyen jó volt akkor! Milyen nagyszerű munkatársi…
Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! (Préd 11:9) Mi az oka annak, hogy nem tudunk felhőtlenül örülni? Carpe Diem életmód: most vagyok fiatal, most kell szabadjára engedni a hormonokat és begyűjteni az élményeket, „hogy legyen mit mesélni”. Csakhogy a mámoros éjszakákat fejfájós reggelek követik, a szertelen bulikat szétszórt nappalik, az egyéjszakás kalandokat bonyolult kapcsolatok. Boldog ember az, akinek nem kell akár csak egy hétig is kárhoztatnia magát a rossz döntéseiért. Uram, irgalmazz életmód: jaj, nehogy megsértsek egyetlen apró rendelkezést is, mert…
Egyre csak az jár a gondolataimban, hogy hová tűnt az öröm és a boldogság keresztyénségünkből. Miért van az, hogy keresztyénekkel beszélgetve (saját magam belső dialógusait is beleértve) legtöbbször nem az öröm, hanem éppen a boldogtalanság, keserűség, sanyarúság, elégedetlenség itatja át a szavakat, történeteket, mindennapi tapasztalásokról elmondottakat? Miért van az, hogy éppen ez a búskomorság jellemez legtöbbeket? Hogyan lehetséges, hogy – kevés kivételtől eltekintve – egy-egy hogy vagy?-ra csak ilyen feleletek érkeznek: Áh, ne is kérdezd!, s folytatódik a negatívumok végeláthatatlan sora – rosszullét, kilátástalanság, szomorúság, stb. Innentől kezdve pedig már nem is csodálkozom, hogy az egyéni szinten megtapasztalt kórság családokat,…
Születésnapunk alkalmából összegyűjtöttünk néhány olyan igeszakaszt a Szentírásból, amelyek most valamiért fontosak számunkra. Fogadjátok őket és egy rövid, személyes magyarázatukat szeretettel! „Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit.” Péld 20, 4 Előbb-utóbb mindannyian elfáradunk. Meglankad a test, kimerül az elme. Élni fárasztó, a körülmények pedig kíméletlenek. Egyszerűbb lenne mások könnyű életét választani, amelyben nem kell folyamatosan fáradtnak lenni, szántani és vetni. Sokkal kézenfekvőbb lenne restként heverni, és várni az idő múlását. Igen, sokat görnyedünk a megpróbáltatások alatt, de el fog jönni a megnyugvás napja. Az aratás nem marad el, és a munkának eredménye lesz.…
Valahol egyszer azt olvastam, hogy volt egy híres lelkipásztor, akinek sokáig gondja volt a kegyelem koncepciójával. Sok idejébe telt, míg elfogadta, hogy semmi sem az ő érdeme, semmi sem őrajta múlik, és hogy mindene, amije csak van ajándék. Ahogyan olvastam róla, nagyokat mosolyogtam magamban, mert arra gondoltam, szegény pára, hát még szép, hogy minden a Krisztus érdeme, és nem az enyém. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy kételkedhet bárki is a kegyelemben. Az én meglátásom szerint kegyelem minden sikerem. Minden vizsgám, minden jól sikerült ifim, jól kialakított baráti köröm. Egyszóval mindaz, ami jó volt az életemben, az a Krisztus érdeme volt.…
A Szentírás keletkezési idejéből fakadóan számos olyan problémát nem említ, amivel kapcsolatban a mai keresztények egyébként szívesen olvasnának világos, lehetőleg félreérthetetlen bibliai tanítást. Ezért egy sor dologban nem is értünk egyet testvéreinkkel: vannak, akik meg vannak győződve róla, hogy a rockzene ördögi, hogy Harry Potter könyveket olvasni bűn, esetleg karácsonyfát állítani, húsvétkor locsolkodni és tojást festeni, vasárnap tanulni, tetováltatni, csúnyán beszélni és még sorolhatnám. Persze mondhatnánk azt, hogy aki elég időt szánt a Biblia tanításainak tanulmányozására és megértette, hogy általában milyennek szeretne látni bennünket Isten, ráadásul enged a Szentlélek vezetésének, az nem tévedhet olyan nagyot ezekben a kis dolgokban sem.…
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11,28-30) Rohanás. Tanulás. Munka. Ügyintézés. Fáradtság. Ebben a mindennapi mókuskerékben őrlődünk. Alig találkozni olyan emberrel, aki ne panaszkodna fáradtságra. Egy kicsit régebben a „tavaszi fáradtság” volt jellemző, de ma már nyári, őszi és téli fáradtság is van. Mindenki másképp piheni ki magát. Van, aki alszik. Van, aki tévét néz, vagy olvas egy jó könyvet. Van, aki…
Tudjátok, vannak azok a napok, amikor csőstül jön a baj. Ilyenekből számos országban bőven kijutott – főleg napjainkban – és talán a te életedben is. A mai igeszakaszunk (Mt 9, 18-26) éppen egy ilyen napba ad betekintést: egy zsinagógai elöljárónak meghal a lánya, és közben előkerül a tömegből egy vérfolyásos asszony, majd jönnek a vakok és a megszállott néma. Máté evangélista leírása alapján ezek az emberek ugyanazon a napon keresték meg Jézust. Elképzelem, ahogy ez a zsinagógai elöljáró összeroskad. Ez az ember, aki olyan sokat tanulmányozta az Írásokat, beszélt és beszélgetett Isten dolgairól, napról napra igyekezett betartani minden egyes törvényt,…
Épp az irodából léptünk ki az egyik Afrikából származó munkatársammal, akit nevezzünk most Joshnak. Szóval Josh és én felszálltunk a villamosra, félkómásan beszélgetést imitáltunk, de tény, hogy azért annyira nem voltunk már használhatóak szellemileg, hogy az a bizonyos élénk társalgás dolog működjön, szóval be is állt a rövid kis feszült csöndecske. Kissé el is merültem a gondolataimba, mikor Josh odaszólt a mellettünk álló három férfinak, hogy “most ugye nagyon viccesnek érzed magad? Mindjárt gondoltam, s…fej.” Fel is kaptam a fejem, hogy mi történt, meg hogy jól hallottam-e, erre mondja, hogy igen, kb. két lépésre tőlünk képesek voltak hangosan a bőrszínén…
„Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.” (Máté 7,16-18) Lehet, hogy tél közepén még túl korai a gyümölcstermésről cikket írni. Mind várjuk már a nyarat, mikor friss hazai gyümölccsel van tele a kert és a piac, és ki-ki kedvére élvezheti az ízeket – talán majd akkor lenne aktuális. Ez az ige viszont azt a gyümölcsöt hozza elénk, amit az életünk terem. Erről télen is beszélhetünk, mert független az évszakok váltakozásától.…