Összedugtuk a fejünket a TeSó blog szerkesztőivel, hogy listába szedjük azokat a telefonos alkalmazásokat, amelyeket mi személy szerint szívesen használunk, és valamilyen módon segítenek bennünket a keresztyénségünk megélésében. Ahelyett, hogy ebben a posztban módszeresen bemutatnám az összes elérhető bibliaolvasó alkalmazást (rengeteg van belőlük!), csak az általunk már kipróbált és hasznosnak ítélt, nem is mindig keresztyének számára fejlesztett applikációkról írok néhány mondatot. Így hát a lista természetesen nem teljes. Te mivel egészítenéd ki? 1. BibOlKa – Bibliaolvasó Kalauz (50 ezer+ letöltés Androidon) Talán nem túlzás azt állítani, hogy a BibOlKa a magyar keresztyén appok népszerűségi versenyének a győztese – legalábbis református…
Amit talán legjobban értékelek a mostani tizenéves korosztályban, hogy szinte már a szemtelenségig őszinték tudnak lenni. Amikor néhány hónapja néhányukat megkértem, hogy mondják el, milyennek ismerik Istent, a válaszok megdöbbenést keltettek bennem. Talán a legtöbben a szigorú Istenre tették le voksukat. Megpróbáltam feltárni, hogy mi is vezette őket éppen ehhez a jelzőhöz Vele kapcsolatban, és már jöttek is a történetek a tüzet okádó hitoktatókról, akik a tízparancsolat összes terhét felmutatták előttük, és fenyegetőztek azzal, hogy akik ezt nem tartják be, azt bizony a jóisten (micsoda ellentmondás!) a pokol kénköves tüzeire veti. Aztán a második befutó az unalmas Isten volt, aki…
Talán régen nagyon ítélkező voltál. Keményen hangzik, de kár szépíteni. Tökéletes elképzeléseid voltak arról, hogy milyen a jó keresztyén élet, magaviselet, mi fér bele és mi nem egy Jézus követő életébe. Na persze, ez önmagában nem is lenne baj. A baj épp ott kezdődött, hogy te egyenesen meg voltál arról győződve, hogy csakis ilyen módon lehet Istennek kedves, tetsző életet élni. Talán pironkodva emlékszel, milyen magadnak sem bevallott megvetéssel néztél azokra, akik a szerinted helyesnek vélt normákba nem fértek bele. Nemcsak az embereket ítélted el, hanem talán magát az Urat is. Bekategorizáltad, hogy Ő egy olyan Isten, aki csak a…
„Odabent nincsenek se sárkányok, se vízi szörnyek. Helyettük egy sokkal nehezebb akadály vár rátok, ugyanis odabent megváltoznak az emberek. (…) Jól vigyázzatok, hogy el ne veszítsétek közben önmagatokat!” (Albus Dumbledore) Drága TeSók! Dumbledore Professzor szavai most hozzátok szólnak, akik ugyan nem labirintusba készültök bemenni, de az ukrán-magyar határon át szeretnétek kelni. Nektek, mert (ahogyan a Roxfort igazgatója is megmondta) vigyáznotok kell az átkelés során, hogy el ne veszítsétek önmagatokat! Nem tudok mindenkinek személyre szabott megoldást adni, de számtalan átlépésem során ezeket a trükköket gyakoroltam, és láttam másokat gyakorolni.
Távol álljon tőlem, hogy sikerkönyvszagúan megpróbáljam megadni a boldogság, pardon, keresztyén boldogság titkát. A boldogság egy nagyon összetett, szubjektív és megfoghatatlan dolog, ezért az alábbi soroknál inkább a kiegyensúlyozottság az, amire ez alatt gondoltam. Tudjuk, hogy még az igazán boldog embereknek is vannak nagyon nehéz napjaik és időszakaik, viszont úgy gondolom, hogy ezekkel a szokásokkal ezek az időszakok valóban csupán rövid periódusok, amik olykor-olykor csak megszakítják a harmonikus elégedettség érzését. A felsorolt pontok leginkább azokra a kutatásokra épülnek, amik a boldog, sikeres emberek szokásait összegezték, és mi ezeket egészítettük ki olyasmikkel, amik csak ránk, hívő emberekre jellemzőek. Így a boldog…
Atyám! Hiszem és vallom, hogy Te vagy a mi hajlékunk. Hiszem, hogy Te akkor sem hagytál magunkra, amikor elszakítottak bennünket anyaországunktól, s hogy most is Te vagy oltalmunk, amikor mindenhonnan kitaszítottnak érezzük magunkat. Hiszem, mert Te azóta is megőriztél bennünket, nyelvünket, hitünket. Minden hitemmel együtt mégis megrendülök, amikor magam körül végignézek.Megrendülök, hogy testvér a testvérét bántja szóval és tettel. Megrendülök, amikor látom, hogyan tudja egy nép – és egy ember – saját magát tönkre tenni. Megrendülök, Uram, mert ilyenkor akaratlanul is felerősödik bennem mások hangos kántálása: „Hol van hát a te Istened?!”.
Az év elején gyakran találkozhatunk olyan kezdeményezésekkel, hogy egy vagy több gyülekezet, felekezet is imaalkalmakat tartson, imaközösségben legyenek egymással. Úgy gondolom, nagyon is helyes az év elején így fordulni a jövő felé, viszont ezeken az alkalmakon akarva-akaratlanul kibukhat néhány rossz gyakorlat, amely épphogy nem bátorít, de visszataszít az imádkozástól sokakat. Hadd soroljak fel néhány ilyen sztereotip imaformát! Ezek a sarkított példák is szemléltetik, mivé válhat az imádság, ha az Atyához odaforduló gyermeki szív helyett átveszi az irányítást a teljesítménykényszer és a megfelelni akarás. Pedig nem a szöveg, nem a szavak száma, hanem a hit érinti meg Isten atyai szívét, aki…
könyvajánló Reformátusként a Szentlélekkel és ajándékaival – lásd prófétálás vagy nyelveken szólás – sokszor nem tudunk mit kezdeni. Ugyan imádkozunk hozzá, érezzük és kérjük a jelenlétét, de megrökönyödünk, ha idegenek között járva azt látjuk, hogy máshol másképp működik Isten Lelke. Hangosabban. Láthatóbban. Érthetetlenebbül. Aztán fellapozzuk a Szentírást, és szembesülünk vele, hogy mindaz, amit láttunk, és amitől mi oly kényelmetlenül éreztük magunkat – tulajdonképpen biblikus. Miért van az, hogy egyes gyülekezeteknél a Lélek látványos csodákat tesz, máshol pedig észrevétlenül, csak a háttérben munkálkodik? Egyáltalán elég teret engedünk mi a Szentléleknek? Netán mások játszanak rá, és hamisítják meg a Lélek munkáját? Kinél…
Két ünnep között kúszik elő, általában a karácsonyfa alól, esetleg szilveszter után, a másnapi kicsit vagy erőteljesebben posztapokaliptikus buliromok közül támad lesből. Ha az elmúlt pár napban és akár most is üresnek érzed magad, lehangoltnak, kicsit passzívnak, csak az evéshez van kedved vagy még ahhoz sem igazán, s bár nem sok mindent csináltál, mégis fáradtság tör rád, akkor lehetséges, hogy utolért az ünnepek utáni depresszió. (Szigorúan gyakorlatias bejegyzés következik.)
Az ünnepek elteltével a legtöbben túl vagyunk egy úrvacsora osztáson is, amely végén azzal az intéssel engedtek bennünket utunkra, hogy ne tegyük magunkon hiábavalóvá Isten kegyelmét, és hogy megtisztulásunkat követően mostantól ne úgy éljünk, ahogyan eddig, „ne uralkodjon többé bennünk a bűn”. Ha úgy tetszik, Isten tiszta lapot kínált. Azt mondta: mivel elfogadtad a kegyelmem, ezért eltöröltem mindent, amit eddig rosszul tettél. De most próbáld újra! Bár az újévi fogadalomtétel nem keresztyén találmány, sőt, a Biblia óva int az elhamarkodott és nem komolyan vett ígéretektől (a Prédikátor 5-ben ezt olvassuk: Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha…
Van ez a megmosolyogtató csángó mese a szerencsétlen egyszeri emberről, akihez egyszer csak betoppan Szent Mihály, s bejelenti, hogy bizony el kell indulni a minden élők útján. A szegény ember hat hónapnyi haladékot kér. Az angyal rábólint és elkezdődik a türelmi idő: hat hónapnyi kemény munka, a sűrű erdő közepébe való rejtőzködés, önmaga körüli falemelés stb. Aztán amikor már úgy tűnhet az ember számára, hogy megúszta az egész halál mizériát, eljön Szent Mihály és elkíséri magával. A pallón átkelve loccsanás hallatszik, mire kiderül, hogy emberünk egy szempillantás alatt, észrevétlenül lépett át a túlvilági létbe.
„Úgy vagyunk programozva, hogy elutasítsuk a gondolatot, hogy az időnk véges. Így folyamatosan úgy érezzük, hogy van még elég időnk együtt lenni a szeretteinkkel.” Pedig nem. Az elmúlt hat évben a mobilhasználat megtriplázódott. Noha továbbra is azt valljuk, hogy a legszívesebben a szeretteink körében töltjük az időnket, a fenti videó pont arra világít rá, hogy ez önáltatás, és igazából a képernyő a legjobb barátunk. Adott két barát, akik nagyon fontos szerepet töltenek be egymás életében. Gondolj te is arra a barátodra, aki nélkül nehezen tudnád elképzelni az életedet, még ha nem is él közel hozzád, és nem vagytok napi kapcsolatban…