Az ünnepek elteltével a legtöbben túl vagyunk egy úrvacsora osztáson is, amely végén azzal az intéssel engedtek bennünket utunkra, hogy ne tegyük magunkon hiábavalóvá Isten kegyelmét, és hogy megtisztulásunkat követően mostantól ne úgy éljünk, ahogyan eddig, „ne uralkodjon többé bennünk a bűn”. Ha úgy tetszik, Isten tiszta lapot kínált. Azt mondta: mivel elfogadtad a kegyelmem, ezért eltöröltem mindent, amit eddig rosszul tettél. De most próbáld újra!
Bár az újévi fogadalomtétel nem keresztyén találmány, sőt, a Biblia óva int az elhamarkodott és nem komolyan vett ígéretektől (a Prédikátor 5-ben ezt olvassuk: Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.), ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy keresztyénként tilos lenne meglátnunk az évkezdésben a lehetőséget az újrakezdésre, a változtatásra. Mint ahogyan azt meg lehet látni egy úrvacsorában is. Íme néhány javaslat arra vonatkozóan, hogyan gondolkodhatunk keresztyén módon az újévi fogadalmakról!
Mi az, amin Én akarok változtatni, és mi lehet, amit Isten szeretne másképp látni az életemben?
Mint ahogyan minden tervünket, az új évünkre vonatkozókat is érdemes egyeztetnünk Istennel. Ha számunkra most prioritás az, hogy az új évben megszabaduljunk tíz kiló súlyfeleslegtől – rendben van. De van-e valami, amit Isten még ennél is fontosabbnak gondol? Bár testünk valóban Mennyei Atyánk temploma, és fontos, hogy azt ennek megfelelően tiszteljük és vigyázzunk rá, a Biblia mégis leginkább a lelkünkkel való törődést hangsúlyozza. A Timóteusnak írt első levélben ezt olvassuk: „Igaz, a testünk edzésének is van valami haszna, de sokkal hasznosabb az istenfélelem és az Isten helyes szolgálatának gyakorlása, mert ez mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez” (1Tim, 4,8 EFO). Természetesen hasznos, ha új évi terveink között szerepel az egészségesebb életmódra való törekvés – mint ahogyan messze a legtöbb újévi fogadalom ehhez kapcsolódik – még fontosabb, hogy a lelki egészségünk javítására is fordítsunk energiát.
Az Istennel való kapcsolatnak nem mennyiségi, hanem minőségi mutatói vannak
Mint az előbb már utaltam rá, lelki jellegű célokat kitűzni saját magunk elé az új év kezdetében egyáltalán nem rossz ötlet. Egy év alatt végigolvasni a Bibliát, szolgálatot vállalni a gyülekezetünkben, rendszeresen járni templomba, elolvasni egy-két keresztyén témájú könyvet, minden reggelt imával kezdeni mind-mind alapvetően jó tervek az új évre nézve. Viszont ezeknél is érdemes rákérdezni a saját motivációinkra. Azért akarok 2019-től minden nap elolvasni egy fejezetet a Szentírásból, mert úgy gondolom, hogy így tudok élőbb kapcsolatot ápolni Istennel? Vagy mert bűntudatom van, hogy más keresztyének többet olvassák, és jobban ismerik a Szentírást? Esetleg azért, mert azt hallottam, hogy a bibliaolvasás jó dolog? Vagy csak azért, hogy jobb keresztyénnek érezhessem magam? Az az igazság, hogy önmagában a bibliaolvasás sem üdvözít: a legszentebb cselekedetek felhalmozása esetében is fontos megvizsgálni, hogy a motivációim helyén vannak-e.
Konkrét, megvalósítható és számonkérhető
Az önsegítő könyvek gyakran javasolják, hogy írd le hosszú távú céljaidat. Mondjuk, hogy hol szeretnéd látni magad, vagy milyen szeretnél lenni három év múlva? De ne állj meg itt, hanem ezt a távoli, elérendő célt bontsd le kisebb, megvalósítható lépésekre. Írd le azt is, hogy ebben a hónapban, és ezen a héten mit szeretnél tenni azért, hogy közelebb kerülj az álmodhoz. Ez azért fontos, mert a nagyon általános tervek megvalósítását sokszor nem tudjuk, hol kezdjük. Ebben az évben kevesebbet akarok internetezni – jó, de mégis, naponta mennyi internetezés fér még bele? Vagy inkább valamilyen applikációkról mondjak le? Ebben az évben élőbb kapcsolatot akarok Istennel. Oké, de mit akarok tenni ennek érdekében a mai napon? Ha konkrét cselekvési tervet rendelünk hozzá új évi törekvéseinkhez, akkor sokkal könnyebben számon tudjuk kérni saját magunkat, és a javulást is könnyebben érzékelhetjük.
Próbálkozunk és elbukunk, majd újra próbálkozunk…
Képzeljük el, ha a megtérésünk után az első hazugságunk, rosszindulatú gondolatunk, mulasztásunk után azt mondtuk volna, hogy tök mindegy, megpróbáltuk, nekünk nem megy, hagyjuk az egészet a fenébe… A keresztyénség nem nekünk való. Vagy: inkább teljes mértékben a kegyelemre hagyatkozunk, és meg sem próbálunk odafigyelni az Isten akaratára, mert úgysem megy… Így nem lehet, igaz? Mint ahogyan a keresztyén élet esetében is, a saját új évi céljaink esetében is fontos, hogy az első (és második) apró kudarcok ne vegyék el a kedvünket az egész tervtől. Lehet, hogy februárban vagy márciusban már azt fogjuk érezni, hogy teljes sikertelenségre van ítélve mindaz, amit a 2019-es évünkre terveztünk, de az igazság az, hogy a gyakorlatban március 18-a és augusztus 3-a semmiben sem különbözik január 1-jétől. Az év bármely napja alkalmas az újrakezdésre.
Molnár-Kovács Dorottya