A közösségi oldalak és a fogyasztói társadalom elárasztanak bennünket különböző motiváló, léleksimogató jelmondatokkal és idézetekkel. Részben a modern coachingnak és a reklámok áradatának tudhatjuk be, hogy ezek inkább az egónkat növelik, mintsem a lelkünk jólétét szolgálják. Lépten-nyomon találkozunk velünk, könnyen belénk ivódnak, épp ezért fontos, hogy tudatosan figyeljünk…
Idén végre mi is kis családként, egy tízhónapos kisfiúval kiegészülve ünnepelhetjük a karácsonyt, ami sok egyéb mellett lehetőséget ad arra is, hogy a meglévő, a szüleinktől továbbörökített és velük együtt ma is gyakorolt hagyományaink mellé útjára indítsunk néhány sajátot, amelyre később majd remélhetőleg Ezra is szívesen fog visszagondolni.…
Drága Uram! A szívem még sose volt tele ennyi hálával és félelemmel egyszerre. Megajándékoztál egy apró lélekkel, és megbíztál a nevelésével, habár ezt a bizalmat kiérdemelni soha sem fogom. A szívem a másodperc töredéke alatt telik meg hálával Feléd, amikor rá mosolygok, ő pedig ragyogó szemekkel visszamosolyog rám.…
Néhány héttel ezelőtt a Keleti pályaudvar előtt álltam. Még jónéhány perc maradt a vonat indulásáig, így gondoltam élvezem még egy kicsit a délutáni napsütés pillanatait. A hömpölygő embertömegek morajlását aztán különféle hangok kezdték túlharsogni. Az aluljáróban egy fiatal srác egyszál gitárral a kezében valami kortárs popének variánsait üvöltötte…
Volt már, hogy rád tört annak az érzésnek vagy inkább felismerésnek a teljes súlya, hogy az élet és a világunk úgy általában véve mennyire nem szép, igazságtalan, eltorzult, és neked az alakulásában irtózatosan jelentéktelen, körömpiszoknyi szereped van, vagy talán nincs is?
„Pál, szokása szerint, itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton beszélgetett a zsidókkal az Írásokról.” (Apostolok Cselekedetei 17,2 – Egyszerű Fordítás) Ami számomra igazán meglepő Pál apostol missziójában, hogy mert kockázatot vállalni. Az első századi római városok csak úgy hemzsegtek a mindenféle vallási és filozófiai…
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Mát 5,10) Mikor a Hegyi Beszédet olvasom automatikusan aláfestő zene kapcsol be a fejemben, de ennél az igeversnél különösen felerősödik a hatása. Megjelenik előttem egy erős, dicsőségteljes Pál karakter, aki megviselten, leharcolva, tetőtől talpig befedve az út porával…
Megállok a zebránál, s látom, hogy a szemközti oldalon áll egy édesapa a kislányával. Megállnak ők is, de valahányszor az emberek mellettük elindulnak, hogy gyorsan, két autó között, átrobogjanak a piroson, a kislány is mindig önkéntelenül elindulna. Nem vagyok álszent: általában én is átszaladok, sőt, néha észre sem…
Azt hiszem, beszél. Nagyon távolian, de hallom a hangját. Biztos, hogy nem hozzám szól, tudnék róla. Nem értem mit mond, talán valaki máshoz szól. Fontos és sürgős dolgom van, fel sem emelem a fejem. Még mindig hallom a hangját, de most már közelebbről. Látom a szemem sarkából, hogy…
