Idén végre mi is kis családként, egy tízhónapos kisfiúval kiegészülve ünnepelhetjük a karácsonyt, ami sok egyéb mellett lehetőséget ad arra is, hogy a meglévő, a szüleinktől továbbörökített és velük együtt ma is gyakorolt hagyományaink mellé útjára indítsunk néhány sajátot, amelyre később majd remélhetőleg Ezra is szívesen fog visszagondolni. Nemcsak ötletgyűjtés céljából, hanem egyszerűen a kíváncsiságtól vezérelve, és a karácsonyi időszak nagy szerelmeseként is én mindig kíváncsian hallgatom, szemlélem, hogy másoknak milyen rítusok tartoznak elengedhetetlenül Krisztus születésének megünnepléséhez. Más családoknak, gyülekezeteknek, városoknak vagy egész nemzeteknek. Lentebb hadd álljon itt egy kis gyűjtemény olyan karácsonyi szokásokról a nagyvilágból, amelyeket én különösen inspirálónak tartok. Például arra, hogy segítsen a családi béke, a meghittség megteremtésében, az egymás iránti megbecsülésünk kifejezésében, és abban, hogy a megszületett Szeretetet, Jézust helyezzük az ünnep középpontjába.
Izland és a könyvek
Nem tudom, Magyarországon vagy Kárpátalján mi kerül leggyakrabban a fa alatti kis csomagokba (lehet, hogy téli zokni vagy puha papucs?), de Izlandon a legnépszerűbb ajándék egyértelműen a könyv. Szinte mindenki kap ajándékba könyvet, amelyet a hagyomány szerint ott is, mint nálunk, szenteste csomagolnak ki. Az este további része pedig jellemzően azzal telik, hogy mindenki kényelembe helyezkedik, és egy forró ital mellett elkezdi olvasni az új kötetét. Bár a könyvolvasás valóban nem igazán közösségi tevékenység, én mégis kevés ennél meghittebb, családi körben töltött, a nagy elvárásoktól felszabadított estét tudok elképzelni. Számomra semmit nem vesz el a hagyomány varázsából az sem, hogy természetesen megszületett a piac válasza is az izlandiak karácsonyi könyvéhségére: Jolabokaflodnak, vagyis karácsonyi könyváradatnak nevezik azt az ősszel kezdődő időszakot, amelyre minden valamire való új könyv megjelenését időzítik az országban.
A dánok és a hygge
Sokáig azt hittem, hogy a mostanában eléggé felkapott Skandináviából eredő hygge (e. hüge) mindössze arra utal, ahogyan a dánok és a norvégok a hideg évszakokban otthon, a melegben gyertyát gyújtanak, meleg takarókba burkolóznak és „bekuckóznak”. Egy nemrégiben olvasott dán gyereknevelési kézikönyv tette világossá számomra, hogy a hygge lényege nem a tárgyakban van, hanem az emberekben, akik megteremtik annak légkörét. Például azzal, hogy mindenki részt vesz a karácsonyi vacsora elkészítésében, és utána az eltakarításban is, így pedig senki nem a többiek szolgálatában áll (ahogyan az édesanyák sokszor ebbe a szerepbe kényszerülnek), hanem mindenki a közös karácsonyért dolgozik. Emellett pedig mindenki jókedvvel vesz részt a közös programokban –például társasjátékozásban vagy éneklésben –, bármilyen kedve is van épp, hiszen amíg tart a hygge, alapvető, hogy mindenki kicsit háttérbe szorítja a saját önző vágyait és preferenciáit a közös élmények érdekében. Mert ugye mindenki tapasztalta már, hogy elég egy savanyú arc a társaságban ahhoz, hogy mindenki más jókedvét is elvegye. A hygge a tudatos és mindenki által fontosnak tartott törekvés arra, hogy a másik – és így mindenki – jól érezze magát.
Argentína és a pesebre
Tőlünk, reformátusoktól távol áll a betlehemes dekoráció felállítása, de a többségében katolikus argentinoknál az ünnep fontos része a karácsonyfa közelében elhelyezett jászol-jelenet. A szentestét arrafelé az éjfélkor hagyományos tűzijáték koronázza meg. Szimpatikus, hogy az önfeledt utcai ünneplésben azonban nem feledkeznek meg az ünnepeltről sem: épp ekkor helyezik el ugyanis a kis Jézust a jászolban, mintha pontban ekkor született volna kétezer évvel ezelőtt.
Az Egyesült Királyság és a képeslapok
A jellegzetes piros postaládák nem csak a hangulat kedvéért díszítik továbbra is az Egyesült Királyság utcáit: az üdvözlőlapok küldése itt ma is elengedhetetlen része nem csak a nagy egyházi ünnepeknek, de a születésnapoktól a házassági évfordulókig minden nagyobb eseménynek. És nem csupán a távoli, rég nem látott rokonok kapnak például karácsonyi üdvözlőlapot. A gyülekezeti jó ismerősök személyesen adják át az egymás számára megírt képeslapot december elején – amelyek aztán egész hónapban a lakás díszeként vannak kiállítva a polcokon –, a szomszédok pedig a kártyákat egymás postaládájába bedobva kívánnak boldog karácsonyt. Nekem mindig ez utóbbi volt a kedvencem, így a tavalyi évben, miután új helyre költöztünk, mi is dobtunk karácsonyi képeslapokat a közeli szomszédok postaládájába. Újév után visszaérkezve pedig örömmel láttuk, hogy szinte mindenki viszonozta a jókívánságokat.
Advent harmadik vasárnapja van, már tényleg a bejárati ajtónál kopogtat az ünnep és az ünnepelt. Ha már elővettük és leporoltuk a karácsonyfadíszeket és a sokéves kedves családi tradícióinkat, még épp van idő kigondolni, hogy mi az az apró kedvesség, amellyel idén mi is valami újba, valami értékteremtőbe kezdhetünk.
Molnár-Kovács Dorottya
