Megállok a zebránál, s látom, hogy a szemközti oldalon áll egy édesapa a kislányával. Megállnak ők is, de valahányszor az emberek mellettük elindulnak, hogy gyorsan, két autó között, átrobogjanak a piroson, a kislány is mindig önkéntelenül elindulna. Nem vagyok álszent: általában én is átszaladok, sőt, néha észre sem…

Azt hiszem, beszél. Nagyon távolian, de hallom a hangját. Biztos, hogy nem hozzám szól, tudnék róla. Nem értem mit mond, talán valaki máshoz szól. Fontos és sürgős dolgom van, fel sem emelem a fejem. Még mindig hallom a hangját, de most már közelebbről. Látom a szemem sarkából, hogy…