„Tisztítsd meg a szívemet,
Formáld át,
És adj nekem fehér ruhát,
Hogy hadd legyek méltó, Jézus, Hozzád”
(Ararat Worship Collective, Szükségem van rád)
Isten sokszor azért adja a nehézségeket, hogy formáljon bennünket. Azért ad fárasztó embereket, kihívásokat, mert közben minket alakít. Ezt én is megtapasztaltam az elmúlt időben. Konfliktusok mindig adódhatnak, de ezek nem véletlenek.
„Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” – így szól a Példabeszédek könyve 27. fejezet 17. verse. Formálódunk a szeretet iskolájában…
Még húsvét idején nagyon sok mindent előhozott bennem az Úr Szentlelke, apró és nagyobb hibákat, bűnöket. Tetszett, ahogy a lelkipásztorunk imájában megfogalmazta, hogy mi emberek sokszor még a lelkiismeretünket is elnyomjuk. Tudjuk, hogy nem helyes az, amit titokban teszünk, az, ahogy bánunk az emberekkel, ahogy sebeket okozunk szavainkkal és tetteinkkel, ahogy sokszor dühvel, irigységgel gondolunk másokra. Ez igaz. Hányszor gondoljuk, hogy mi aztán tökéletesek vagyunk, a körülöttünk lévőkben van a hiba, bennünk biztosan nem… Milyen nagy csapdája lehet ez az ördögnek!
„Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.” – olvashatjuk a Máté evangéliuma 7. fejezet 5. versében. Olyan jó lenne, ha ez az Ige többször eszünkbe jutna, amikor másokkal konfliktusba kerülünk. Imádkozhatunk ezért.
Végül természetesen a kegyelemről szeretnék írni. Hiszen körbevesz minket vele az Úr. Olyan jó átélni azt, amikor előjönnek bennünk bűneink, és már nem akarjuk tovább takargatni, csak szeretnénk minél előbb letenni azokat.
Isten irgalma nem fogy el irántunk! Menjünk hát ezzel a hittel és meggyőződéssel a kegyelem trónusához, alázatos, őszinte, bűnvalló szívvel, tudva azt, hogy az Ő szeretete és jósága nem fogy el!
Dobán Vivien
