Az üresség emberi oldalról nézve nem egy pozitív dolog, hiszen ahogy nem örülünk egy üres pohárnak, amikor inni szeretnénk, úgy annak sem örülünk, ha üres az életünk, a szívünk. Ha nincs benne semmi, ami kitöltené, amivel elfoglalhatnánk magunkat, aminek örülhetnénk. Ettől függetlenül van, hogy szükségünk van erre az érzésre és állapotra ahhoz, hogy valami újjal tudjon megtelni a szívünk, az életünk.
A Bibliában az üresség nem jelent rosszat, sőt gondoljunk az üres sírra, ami Jézus feltámadásáról tesz bizonyságot. Az ürességre szükségünk van ahhoz, hogy fogadni tudjuk azt a kegyelmet, áldást, ami kiárad ránk. A 90. zsoltár írója így imádkozik:
„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben.”
Ebben az adventben lássuk meg az üres helyeket a szívünkben, életünkben, de ahelyett, hogy megpróbálnánk feltölteni világi dolgokkal, inkább kérjük azt, hogy Isten töltse fel ezeket valami újjal! Az Ő kegyelmével, áldásával, azzal a bűnbocsánattal, tiszta lappal és örök élettel, amit csak Ő tud megadni.
További elmélkedéshez pedig álljon itt egy ismert úrvacsorai dicséretünk, aminek az írója nemhogy nem elutasítja, hanem egyenesen kéri, hogy Isten üresítse meg, majd töltse be azzal, amivel szeretné:
„Megtörve és üresen / Adom magam neki,
Hogy újjá ő teremtsen, / Az űrt ő töltse ki.
Minden gondom, keservem / Az Úrnak átadom,
Ő hordja minden terhem, / Eltörli bánatom, / Eltörli bánatom.”
Rózsa-Gönczy Anna
